Interjú 2

 „Megfontolandó, hogy miként lehetne bekapcsolni a kiadványokat a térségre vonatkozó arculatépítési erőfeszítésekbe…”

Szonda Szabolcs

 

 

1.

A szóban forgó munkák mindenképp tudástöbbletet jelentenek és érdekes színfoltjai Háromszék társadalomképének. A köztudatba való beépülésükkel értékes forrásává válhatnak a helyi identitásoknak. Kérdés azonban, hogy mennyire válnak a falvak és a megye belső nyilvánosságának részeivé? Végső soron ugyanis ez kellene legyen a cél, a helyi közösség és identitás erősítésére gondolva. Mert az is fontos, nyilván, hogy ezek a kötetek megtalálhatóak legyenek a különböző települések könyvtárában, de legalább annyira fontos, hogy a közönség figyelmét ne kerüljék el, azaz olvassák ezeket a munkákat. Az oktatási intézményekben akár alternatív foglalkozás keretében lehetne ismertetni ezeket, erre megoldást jelenthetne egy helytörténeti segédkönyv, amely a különböző településekre vonatkozóan a leglényegesebb információkat, ismereteket tartalmazná. De ugyanilyen fontos tekintettel lenni a helyi közösségi élet kínálta sajátosságokra is. Így akár az egyház segítségével is lehetne népszerűsíteni az ilyen jellegű munkákat, hiszen eléggé nagy hírereje van az istentisztelet vagy a mise alkalmával történő közérdekű bejelentéseknek.

Az is megfontolandó, hogy miként lehetne bekapcsolni ezeket a kiadványokat a térségre vonatkozó arculatépítési erőfeszítésekbe. A megyénkben működő kulturális közintézmények, de akár a turizmussal foglalkozó intézmények is fontos szerepet játszhatnak ebben. Funkcionális szempontból érdemes lenne létrehozni egy szakmai testületet, egy munkacsoportot, amely feldolgozná, átnézné és rendszerezné a szóban forgó kiadványok együttesét, és ezek felhasználhatóságát, szerepét stb. véleményezné. A munkacsoport tagjai szakterületük szerint áttekintenék a már meglévő kiadványok adatanyagát, illetve az ezután megjelenő kötetek tekintetében konzultációt biztosítanának. Ily módon átfogó tartalmú és koncepciójú könyvek készülhetnének el, amelyek jól meghatározott minőségi színvonalat tartanának. Közérdeklődésre számító, megbízható megfogalmazású részelemeiket pedig akár be lehetne emelni útikönyvek vagy az illető települést bemutató, inkább vizuális információt kínáló turisztikai kiadványok szövegébe.

 

2.

A ’90-es évek óta háromszéki vonatkozásban hatvannál több településtörténeti munka jelent meg. A könyvtárunkban dolgozó kollégámmal, Demeter Lajos helytörténésszel többször beszélgettem erről a könyvtermésről, és arra a következtetésre jutottunk, hogy koncepcióban és stílusban is nagyon színes képet mutatnak, kevésbé alapoznak a levéltári feltáró munkára, tehát inkább a létező forrásanyagra támaszkodnak, és főként műfajilag problémás behatárolni őket. Címükben vagy alcímükben gyakran szerepel monográfia-jellegükre utaló szó, mégis legtöbbjükből hiányzik az ehhez szükséges teljességre való törekvés a helyrajz terén, így a dokumentálódás milyensége is változó egy-egy település vagy közösség életének és történetének bemutatásakor. Egyfajta háromszéki kultúrmozaik részei ezek a kötetek, szerzőik többnyire személyes érdeklődésük vagy szakmai pászmájuk mentén ismertetik tárgyi és emberi környezetüket, vagyis arra fektetik a hangsúlyt, ami számukra leginkább fontos vagy kézenfekvő. Ez a forrásanyag szelekciójában is megmutatkozik, illetve rányomja bélyegét a kötetek összképére. Például ha a szerző lelkész, akkor megtörténhet, hogy munkájában jobban kidomborodik az egyháztörténeti összetevő, ha tanító vagy tanár, akkor az iskolatörténeti vagy helynévkutatási, néprajzi vetület, és így tovább.

 

3.

Nem mindegy, hogy milyen körülmények között jelennek meg ezek a könyvek, milyen anyagi és terjesztési lehetőségekkel rendelkezik a kiadójuk. Kérdés az is, hogy mennyire játszik szerepet megjelenésükben a kereskedelmi szempont – hiszen ez megírásukkor a tartalmukat is befolyásolhatja –, illetve hogyan viszonyulnak a megjelent művek a könyvpiaci körülményekhez, eljutnak-e a boltokba stb. Vannak olyan kötetek idevágóan, amelyeket testvértelepülési kapcsolatok gyümölcseként kisebb magyarországi kiadók vagy kiadási joggal rendelkező önkormányzatok, esetleg civil szervezetek jelentetnek meg. Ezek a könyvek megmaradhatnak csupán az intézményi protokoll szférájában, nem érkeznek el a szélesebb közönséghez és a szakmához, illetve – akár kötelespéldányként vagy szerzői adományként – a megyei könyvtár állományába. Több esetben nem rendeznek bemutatót számukra, így az ezzel járó közönség- és médiafigyelem is elmarad. Kiadótól és annak lehetőségeitől függően – a potenciális terjesztési buktatók és az alacsony példányszámból adódó problémák mellett – a nyomdai minőséggel kapcsolatos gondok is jelentkezhetnek.

Természetesen a szerzők stílusa, a szövegek minősége, a könyv szerkezete, egyszóval a kötet minősége meghatározza az érdeklődés mértékét. A vonatkozó könyvtermés tekintetében mindenképp szükség lenne megyei szinten egy konzultációs vagy akár koordinációs szakmai tömörülésre.

 

4.

Valószínűleg nem kapnak megfelelő visszhangot ezek a kiadványok. Az is igaz, hogy ezek a kötetek, ha úgy vesszük, szakmailag rétegkiadványok. Bemutatójukat viszont többnyire helyben szervezik meg, abból a meggondolásból, hogy a könyv elsősorban keletkezésének, tárgyának helyszínén számíthat nyilvános érdeklődésre. A helyi és regionális sajtó általában beszámol a különböző helytörténeti munkák megjelenéséről, illetve bemutatójukról, esetenként a kötetet is recenzálva. A nagy kihívás az ezen a téren, hogy miképpen lehet ezeket a munkákat kivinni a földrajzilag is szélesebb köztudatba.

 

5.

Fölöttébb hasznos lenne rendszerezni és ösztönözni az ilyen jellegű kiadványok megjelenését. A szakmai koordináció és konzultáció, illetve egy főként erre irányuló kiadó jó megoldást jelentene.

 

6.

Mindenképpen hasznos lenne a helyi oktatási folyamatba is beépíteni valamilyen módon ezeket a kiadványokat. Ez pozitívan befolyásolná a térség önképét, a gyerekek pedig – akik egy bizonyos életkorban amúgy is nagyon fogékonyak a képzelőerőt is igénybe vevő múltbeli történetekre – ily módon megismerhetnék szülőföldjük, közvetlen környezetük történelmét, értékeit, léthelyzeteit. A jelenlegi oktatási rendszerből adódóan az iskolákban alternatív megoldásokat kell keresni e célból. Például kiegészítő olvasmány lehetne egy-egy ilyen kötet a magyar irodalom órák anyagához. De, mint említettem, elképzelhető lenne egy olyan helytörténeti munka elkészítése, amely segédeszközként kerülhetne a diákok asztalára vagy iskolán kívüli tevékenységek kiegészítője lehetne. Ez egy bizonyos érdeklődés éltetését és egy bizonyos közönség kinevelését is jelentené.

 

7.

Egy-egy sikerült településtörténeti munkát, mint mondtam, egyrészt érdemes megismertetni a szélesebb közönséggel, mert a kulturális kínálatot is gazdagítja. Másrészt bizonyos lényegi passzusai a kulturális turizmus körébe utalható tájékoztató kiadványok szöveganyagát erősíthetnék. Természetesen fontos lenne az idevágó könyveket, akár kivonatolva is, minél több nyelvre lefordítani, hogy a távolról jött vendég is megismerhesse és megérthesse tartalmukat, üzenetüket.

 

 

Hozzászólás