A sepsiszentgyörgyi szakoktatás helyzetének elemzése a szülők attitűdjei alapján

[A tanulmány és az alapját képező kutatás a Kovászna Megye Tanácsa által

finanszírozot projekt keretében jöhetett létre.]

logo_C_megjegyzes

1.Bevezető

A Háromszéki Fejlesztési és Kutatási Központ 2017. július-november között kutatást végzett a sepsiszentgyörgyi szakiskolákban és szaklíceumokban tanuló IX. és X. osztályos tanulók szülei körében. A kérdőíves adatfelvétel célja első lépésben az volt, hogy támogassa és ösztönözze a szülők (közvetve a helyi társadalom) körében a szakképzés társadalmi tematizációját. Emellett az adatfelvétel fontos feladata volt az, hogy helyzetképet körvonalazzon a szakoktatás szempontjából egyik legfontosabb társadalmi csoport, a szülők témához való viszonyulásmódjáról, elvárásairól és javaslatairól. Kutatási programunknak ilyen értelemben tematizációs és marketing szerepe is volt1.

A kutatási program meghatározott periódusa a pályázat kapcsán biztosított anyagi feltételeknek megfelelően 6 nagyobb modulból épült fel: (1) tervezési időszak, (2) szakirodalmak gyűjtése és összegzése, (3) oktatási intézményekkel való kapcsolatfelvétel, (4) a kérdőíves adatfelvétel kivitelezése, (5) adatbevitel, valamint (6) az adatok feldolgozása és elemzése.

Jelen összefoglaló a kérdőív tematikájához igazodva hét alpontban összegzi a kutatás legfontosabb eredményeit:

  • Miként választanak a családok szakot/szakiskolát?

  • A helyi (városi) képzéssel kapcsolatos vélemények.

  • Tanuláshoz, iskolához való általánosabb viszonyulások.

  • Szakmai képzés előnyeinek és hátrányainak megítélése.

  • Információs, tájékozódási igények.

  • A társadalmi nyilvánosság szerepének megítélése.

  • Szülői javaslatok, problémafelvetések.

A kutatás továbbvitelét képezheti az eredetileg tervezett (de a pályázat által biztosított anyagi feltételek miatt elhalasztott) interjús adatfelvétel készítése szülők és pedagógusok körében, ami biztosítaná a témára való jobb és alaposabb rálátást.

2.Kiindulópontok, szakpolitikai kihívások

A középfokú képzés keretén belül a szakmai képzés témakörének előtérbe kerülése egyike az utóbbi évek legfontosabb oktatáspolitikai kihívásainak. Nem véletlen, hogy a középfokú szakmai képzés (a továbbiakban: szakmai képzés) témaköre az utóbbi egy évtizedben nagy nyilvánosságot kapott Európa szerte, és a tematizációs fordulat mögött egyértelmű és határozott szakpolitikai elgondolások, tervek és stratégiák vannak. Nem csupán a változás iránti igény megfogalmazásáról van szó, hanem gyakorlati lépések kidolgozásáról is, amelyek az iskolarendszer módosításától a tananyaggal kapcsolatos kérdésekig, az oktatók átképzéstől a különféle gazdasági-társadalmi szereplőkkel való együttműködésig több területet is érintenek. Ez a szemléleti és gyakorlati fordulat minden kétséget kizáróan kapcsolatba hozható az egy évtizeddel korábban kibontakozott gazdasági válsággal, a fiatal korcsoportok növekvő foglalkoztatási gondjaival, a munkakörök átalakítását kikényszerítő digitalizációval és több más globális jellegű, a centrális és periferikus térségeket egyaránt érintő társadalmi jelenséggel.

Ezek a jelenségek, illetve az ezekre a jelenségekre adható szakpolitikai és oktatásszervezési kísérletek – fáziskéséssel ugyan – Romániában is jelentkeztek. A szakiskolai képzés újbóli bevezetése és az ehhez kapcsolódó, jelentős adminisztratív-szerkezeti jellegű átalakítások (például: elméleti osztályok beiskolázási kereteinek drasztikus csökkentése, a hivatalos diskurzusban és a médiában a középfokú szakképzés hangsúlyos előtérbe helyezése az elméleti képzés és az egyetemi képzés ellenében) Romániában – és ezen belül szűkebb térségünkben, Kovászna megyében is – nem csupán a szakiskolai képzést helyezték a figyelem előterébe, hanem jóval átfogóbb szinten a középfokú szakmai képzés fontosságát és fejlesztését is. A korábbi időszakhoz viszonyítva nagyobb fontosságot és prioritást kapott a szakmai műhelyek építése, a műhelyek felszerelése, a tananyagok kérdése, a szakképzés gyakorlati feladatainak megoldása, ehhez kapcsoltan a gazdasági szereplőkkel való együttműködés (a duális képzés igénye). Nem utolsó sorban fontos jelzés a szakképzés előtérbe kerülésével kapcsolatban az is, hogy a fenntartó intézmények (önkormányzatok), illetve maguk az oktatási intézmények egyre gyakrabban felvetik a stratégiai tervezés igényét is. Kisebbségi vonatkozásban fontos lépésnek számít, hogy a magyar kormány által kezdeményezett és támogatott „Szakképzés éve” programhoz kapcsoltan nem csupán jelentős pályázati jellegű támogatásokra került sor, hanem a romániai magyar szakképzés stratégiáját megfogalmazó szakpolitikai folyamat ösztönzésére és támogatására is.

Ebben a konjunkturális helyzetben a háromszéki iskolák részint önerőből, részint a megyei szakintézmény támogatásával több kezdeményező lépést tettek (pályázatok készítése, beruházások, új szakok akkreditálása és beindítása, toborzási akciók szervezése). Sepsiszentgyörgy esetében a Polgármesteri Hivatal helyzetfeltáró munka és stratégiakészítés révén igyekezett és igyekszik lépéseket tenni a városban működő középfokú képzés intézményhálózatának tervezése, hatékony működtetése érdekében.

Elemezve a fentiekben jelzett szélesebb körű és térségi léptékű kihívásokat, valamint az eddig megtett térségi, helyi fejlesztéspolitikai lépéseket, azt a következtetést vonhatjuk le, hogy elérkezett az idő az olyan részelemzések készítésére, amelyek ennek a rendkívül fontos és komplex problémakörnek egy-egy konkrét szeletét célozzák meg, és amelyek szakmai információkat szolgáltatnak a helyi és megyei szakmai képzés tényleges stratégiai kezeléséhez. Kézenfekvő ugyanis, hogy a szakmai képzés gondjai egyfelől olyan aktuális mindennapi gondok (beiskolázási keretek feltöltése, tananyagok biztosítása, az intézményfenntartás aktuális kérdéseinek kezelése és hasonlók), amelyek gyors megoldásokat, esetenként tűzoltásszerű kezelésmódokat igényelnek. Ugyanakkor másfelől a szakmai képzés olyan gondokkal küszködik, amelyek közép- és hosszú távú tervezést igényelnek. Nem nehéz belátni ma már azt, hogy a szakmai képzés nem csupán az oktatási rendszer ügye és feladata. A stratégiai tervezés szükségessége mellett szól az a tény, hogy a versenyképes szakmai képzés többféle társadalmi ágazat és több társadalmi-gazdasági aktor együttes munkáját igényli. De ezt az állítást erősíti az a tény is, hogy a szakmai képzés elsősorban térségi fejlesztéspolitikai kérdés, amelynek kezelésében az iskola intézménye és oktatás maga nem cél, hanem eszköz.

Kutatási programunk a szakmai képzés több kulcsfontosságú szereplője közül a család vizsgálatát helyezte a középpontba. Több szakmai érv is szól amellett, hogy a család (a szülők) viszonyulásának ismeretére – és lehetőség szerinti alakítására – egyre nagyobb hangsúlyt kell fektetni. Egyértelmű, hogy a gyerekek iskolaválasztásában az egyik legmeghatározóbb szereplő a család (a szülők), beleértve a családi mintákat, értékeket stb. Ez mindig is így volt, azonban az oktatási rendszer változásai, legfőképp a piac működési elveinek egyre nagyobb érvényesülése, most kivételesen szükségessé teszik a szakmai, kutatói figyelem ráirányítását erre a fontos célcsoportra. Ennek a problémakörnek a kifejtése nagyobb teret kíván, ezúttal csupán három olyan fontosabb tényezőre hívjuk fel a figyelmet, azokra, amelyek a kutatás eredményeinek értelmezésében is hasznosnak mutatkozhatnak.

  • Az első tényező, amelyet az iskolák fejlesztéspolitikai feladatainak tervezése során, illetve a vonzáskörzet (toborzási körzet) erősítése kapcsán célszerű figyelembe venni az a szülői viszonyulások (alapmagatartások) fontossága. Nem csupán és nem elsősorban az egyes konkrét családi döntések, adott helyzetben való szülői viselkedések, vélemények megismerése a fontos, hanem azoknak a mintázatoknak (patterneknek) a feltárása is, amelyek egy-egy konkrét viselkedés, vélemény mögött állnak, és amelyek az eseti konkrét viselkedéseket kitermelik, fenntartják és a cselekvők számára visszaigazolják (legitimálják). Ez a megközelítés arra figyelmeztet, hogy a szülői viszonyulásokra a korábbinál nagyobb hangsúlyt érdemes fektetni, és ez nem csupán a feltáró/elemzőmunkára terjed ki, hanem az iskola-család együttműködési formákra is.

  • A szülői viszonyulás típusok kérdése már több évtizede a szakmai megközelítések előterében van, ez a szemlélet és módszertan azonban térségünkben eddig nem nyert teret. (Egy részterület kapcsán, az IKT eszközök otthoni használatára irányuló szülői viszonyulások vizsgálata vonatkozásban lásd Biró –Bodó 2017) Az ezzel kapcsolatos ún. Baumrind féle megközelítése (illetve az erre alapozó további szakmai elgondolás) a szülő és a gyerek közti nevelési/tanulási viszony értelmezésére irányult, azonban ma már úgy tűnik, ezt a megközelítést érdemes kiterjeszteni annak a kapcsolatnak az elemzésére is, amely a szülő és iskola, illetve általában a szülő és a gyerek számára adott tanulási/képzési folyamat közt alakul ki. Ez a tipológia a szülő és a gyerek viszonyában két tengely mentén értelmezi a kapcsolat alakulását. Az egyik a bevonódás/azonosulás jellege és mértéke, amely elsősorban érzelmi komponenseket tartalmaz, és azzal kapcsolatos, hogy a szülő milyen módon és milyen mértékben igyekszik vagy nem igyekszik azonosulni a gyerek tanulási/nevelési feladataival, folyamataival. Ennek alapján beszélhetünk alacsony és magas bevonódásról, illetve e skála mentén különböző fokozatokról. A szülő-gyerek viszonyulás másik tengelye a tanulási/nevelési feladatok és folyamatok ellenőrzésével kapcsolatos, amely szintén két elméleti véglet (nagyon magas, nagyon alacsony szülői kontroll) között mozoghat. A két egymásra vetített tengely koordináta rendszert alkot, amelyen a szülői viszonyulás (szülői stílus) négy alapmodellje különíthető el. Ezek a következők:

    • Megengedő szülői stílus: magas involválódás, alacsony kontroll

    • Laissez faire szülői stílus: alacsony involválódás, alacsony kontroll

    • Autoritatív szülői stílus: magas involválódás, magas szabályozás

    • Autoriter szülői stílus: alacsony involválódás, magas kontroll

Kutatási tapasztalatink arra utalnak, hogy ezeknek a viszonyulási modelleknek az elemzése a szülő-iskola kapcsolatban, illetve a szülők és az általában vett tanulási folyamat közti kapcsolatban is hasznos eszköz lehet a kapcsolatok kezelése, erősítése érdekében.

  • Az iskola és szülők kapcsolata vonatkozásban egy új változásra és kihívásra is fel kell hívnunk a figyelmet, amely mint jelenség ismert és elfogadott, de hatásainak, következményeinek elemzése még ritkán kerül napirendre. A digitális eszközök megjelenése várhatóan már rövidtávon is átalakítja a pedagógus és iskola szerepét, az iskola és a szülő viszonyát, ugyanakkor a szülőt a korábbihoz képest sokkal aktívabb helyzetbe hozza. Közismert, hogy térségünk társadalmi hagyományai (de nagyon kevés kivételtől eltekintve jelenlegi gyakorlatai is) az iskola (intézmény+pedagógus+ tanulási folyamat) és a család viszonyát olyan aszimmetrikus kapcsolatként kezelik, amelyben a családnak (szülőnek) az a feladata, hogy a lehető legjobban segítse (!) az iskola célkitűzéseit, munkáját, működjön közre a kapott iskolai feladatok teljesítésében. A digitális eszközök és tartalmak önálló szocializációs ágensként jelennek (sok esetben az iskolától és a szülőktől függetlenül), és ez azzal is együtt jár, hogy az iskolának/tanárnak, illetve a szülőnek a tanulási folyamatban korábban működő autoritása nagymértékben csökken. Ebben a helyzetben rendkívüli módon fölértékelődik az iskola és a szülő együttműködésének fontossága, az iskola és a család szimmetrikus jellegű együttműködésének kényszere (a korábbi aszimmetrikus kapcsolat helyett). Ez azonban csak a szülői viszonyulások ismerete alapján lehet megtervezhető és kialakítható.

Jelen kutatás keretében arra nyílt lehetőség, hogy feltáró kutatás keretében ismereteket szerezzünk a szakmai képzésben részt vevő sepsiszentgyörgyi középiskolások (IX. és X. osztályos, szaklíceumi és szakiskolai tanulók) szüleinek az oktatási folyamathoz, ezen belül a szakmai képzéshez való viszonyulásáról. Feltáró kutatásról van szó, mert erre a térségre vonatkoztatva nincsen tudomásunk olyan korábbi elemzésekről, amelyek eredményeire alapozva részletesebb és célirányosabb adatfelvételre nyílt volna lehetőség. Amint azt a fentiekben már jeleztük, a szülői stílusok kutatásában még csak nemrégiben indultak el az első elemzési kísérletek, és azok egy szűkebb szegmensre, a digitális eszközök használatához kapcsolódó szülői viszonyulásra irányultak. Jelen adatfelvételünk egyik fontos szakmai eredménye az is, hogy kiindulópontokat kínál célirányosabb, más adatfelvételi módszereket is hasznosító kutatásokhoz.

Elemzésünk hét témakörre irányul:

  • Miként választanak a családok szakot/iskolát?

  • A helyi (városi) képzéssel kapcsolatos vélemények

  • Tanuláshoz, iskolához való általánosabb viszonyulások

  • Szakmai képzés előnyeinek és hátrányainak megítélése

  • Információs, tájékozódási igények

  • A társadalmi nyilvánosság szerepének megítélése

  • Szülői javaslatok, problémafelvetések

3.Elemzés

3.1.Miként választanak a családok szakot/iskolát?

A nyolcadik osztály utáni iskola, illetve szakválasztás egyike a legfontosabb családi döntéseknek. Ez a döntés sok esetben véglegesen eldöntheti a munkaerőpiaci életút irányát, a továbbtanulás mikéntjét és időtartamát, de fontos ez a döntés abból a szempontból is, hogy ekkor már a gyerek véleménye is nagy szerepet kap a döntésben (eltérően az iskolai életpálya korábbi szakaszaival kapcsolatos döntésektől). A döntésnek ez a fontossága és összetettsége azt eredményezi, hogy a döntés mögött több tényező mérlegelése húzódik meg, a mérlegelési folyamatok hátterében pedig többféle objektív, ismereti vagy akár szubjektív tényező állhat. Az utólagos rákérdezés (a célcsoport tagjai az egy vagy két éve már meghozott döntésről nyilatkoztak) segít feltérképezni a döntést befolyásoló tényezők súlyát, illetve egymáshoz való viszonyát. Ezek az információk nem csupán az aktuális felvételi toborzási munka megtervezésekor hasznosíthatók, hanem a szülőkkel való kapcsolattartás gyakorlatában is.

A kérdőív hét befolyásoló tényezőt sorolt fel, a válaszolók ötfokozatú skálán jelölték be opcióikat. Az alábbi táblázat párhuzamba állítva mutatja be, hogy az egyes tényezőknek a válaszolók hány százaléka esetében volt egyértelmű vonzereje, vagy pedig nem volt szerepe.

Láthatjuk, hogy a szülők válaszai alapján az iskolaválasztást leginkább a gyerek akarata (72,3%), valamint a szakok hasznosíthatósága (67,7%) határozta meg. Ugyanakkor ebből a szempontból nagy fontossága van az oktatók felkészültségének (41,5%) és az iskola elérhetőségének is (37,8%). Látszólag kevésbé meghatározó az ismerősök, rokonok véleménye (26,6%), valamint a családi hagyományok (20,7%), de feltételezhető, hogy ezek a tényezők indirekt módon hatnak az első három, leginkább meghatározó, iskolaválasztási szempontra. Ez a kérdéskör, fontossága miatt mindenképp további vizsgálódást igényel.

1. számú táblázat: Iskolaválasztási szempontok az említések százalékos aránya szerint (%)

Iskolaválasztási szempontok

Nagy szerepe volt

Nem volt szerepe, vagy kis szerepe volt

A gyerek akarata

72,3%

7,7%

A szakok hasznosíthatósága

67,7%

6,9%

Oktatók felkészültsége

41,5%

14,6%

Az iskola elérhetősége

37,8%

27,6%

Az iskola hírneve

34,2%

26,6%

Ismerősök, rokonok véleménye

26,6%

40%

Családi hagyományok

20,7%

46,2%

1. számú ábra: A gyerek akarata és az iskolában oktatott szakok hasznosítási lehetőségeinek szerepe az iskolaválasztásban (%)

1

2. számú ábra: Az Elérhetőség mint iskolaválasztási szempont a lakhely típusa szerint (%)

2

A fenti ábrán látható, hogy a falun élő családok esetében az iskolaválasztást nagymértékben az iskola elérhetősége határozza meg: a városon lakó családokhoz képest a falun élők közel 15%-al nagyobb arányban jelölték meg az elérhetőséget a legmeghatározóbb tényezőként.

3. számú ábra: az iskola hírneve mint iskolaválasztási szempont a lakhely típusa szerint (%)

3

A 3. számú ábrán látható, hogy a szülők körében falu-város szerint viszonylag jelentős különbségek vannak azt illetően, hogy az iskola hírneve milyen mértékben játszik fontos szerepet az iskolaválasztásban: a falun élő szülők 15%-a válaszolta azt, hogy az iskola hírneve teljes mértékben meghatározza az iskolaválasztást.

Az eredmények azt mutatják, hogy a falun élők esetében a családi hagyományoknak is valamivel nagyobb szerepe van az iskolaválasztásban (4. számú ábra).

4. számú ábra: A családi hagyományok szerepe az iskolaválasztásban a lakhely típusa szerint (%)

4

A gyerek osztályának típusa szerint (líceum és szakiskola) kevés eltérés mutatkozik annak megítélésében, hogy a gyerek akarata és az iskolában oktatott szakok hasznosítási lehetőségei milyen mértékben játszanak szerepet az iskolaválasztásban.

A többi iskolaválasztási szempont esetében viszonylag nagy különbségek vannak a líceumi és a szakiskolai osztályokban tanuló diákok szülei között. Például az 5. számú ábrán látható, hogy az iskola elérhetőségét a szakiskolában tanuló diákok szülei a líceumban tanuló diákokéhoz képest 30%-kal nagyobb arányban jelölték meg az egyik legfontosabb tényezőként. Ehhez hasonlóan, az iskola hírneve is sokkal fontosabb szempont a szakiskolában tanuló diákok szülei számára: a líceumban tanuló diákok szüleihez képest 20%-kal nagyobb arányban válaszolták azt, hogy teljes mértékben egyetértenek azzal, hogy az iskola hírneve nagymértékben szerepet játszott az iskolaválasztásban (6. számú ábra). Ez azt jelzi, hogy a szakképzésben az iskolaválasztási szempontok sokkal ”hagyományosabbak”, mint a szaklíceumi képzés esetében.

5. számú ábra: az iskola elérhetőségének szerepe az iskolaválasztásban az osztály típusa szerint (líceum-szakiskola, %)

5

6. számú ábra: az iskola hírnevének szerepe az iskolaválasztásban az osztály típusa szerint (líceum-szakiskola, %)

6

3.2. A helyi (városi) képzéssel kapcsolatos vélemények

A szülői viszonyulások egyik fontos mutatója azzal kapcsolatos, hogy van-e véleményük annak az iskolának a tevékenységéről, amelybe a gyerekük jár, illetve ha van véleményük, akkor az milyen.

Ezzel a témakörrel kapcsolatosan az első kérdéscsomagunk arra vonatkozott, hogy miként vélekednek a szülők a választott iskola szakmai képzésnek eredményességéről. Véleményezésre hatféle opciót soroltunk fel, ezek az alapozó tárgyak oktatásával kapcsolatos véleményekre, az intézményen belüli és intézményen kívüli gyakorlati képzésre, valamint a szakmai érvényesülés esélyeire vonatkoztak.

Az adatsorok kapcsán az első és legfontosabbnak mutatkozó észrevétel az lehet, hogy a szülők 20-25 százaléka ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban nem tud, vagy nem akar véleményt nyilvánítani. Ez magas százalékarány, arra utal, hogy a szülők közel egynegyede nem rendelkezik értékelhető ismeretekkel annak az intézménynek az oktatói munkájáról, illetve az oktatói munka eredményességéről, amelybe a gyereke jár. Természetesen feltételezhetjük azt is, hogy a szülők egy része esetleg nem tanúsít érdeklődést e téma iránt, azonban következményeit illetően ez még negatívabb üzenet, mint az ismerethiány. Lakhely tekintetében ebben a vonatkozásban nem mutatkozik különbség, a városon lakók esetében valamivel gyakrabban fordul elő a ”nem tudom válasz”, míg a falun lakók körében a válasz elmaradása gyakoribb. Hasonló jellegű eltérést a szaklíceum-szakiskola megoszlás mentén is tapasztalhatunk, a szaklíceumba járó gyerekek szülei gyakrabban hivatkoznak arra, hogy nem tudnak erről nyilatkozni, míg a szakiskolába járók szülei esetében gyakoribb a válasz hiánya.

A választott intézmény szakmai képzésével kapcsolatos szülői vélekedések 50-60 százalékban pozitívak, ez alól egy kivétel van: kevesebben gondolják azt, hogy az iskolai képzés hozzájárul a versenyképes munkabérek eléréséhez.

7. számú ábra: Miként vélekedik a szakmai képzés eredményességéről a gyakorlati képzésben az iskola műhelyeiben? (%)

7

8. számú ábra: Miként vélekedik a szakmai képzés eredményességéről a tanulók egyéni szakmai képességeinek kibontakozásában és a munkapiacon való boldogulás elősegítésében? (%)

8

9. számú ábra: Miként vélekedik a szakmai képzés eredményességéről a versenyképes munkabér megszerzésének elősegítésében? (%)

9

A fenti adatsorok tekintetében nagyon lényeges különbségek mutatkoznak lakhely szerint és képzési forma szerint is. A falun lakó szülők pozitív értékelése több mutató tekintetben jóval magasabb, mint a városi szülőké, a kétféle képzési forma szerint pedig a szakiskolás gyerekek szülei fogalmaznak meg jóval magasabb értékeléseket, mint a szaklíceumi gyerekek szülei. Ez megítélésünk szerint arra utal, hogy a városi lakhelyű szülők és a szaklíceumi képzést előnybe részesítő szülők kritikusabbak az iskola szakmai képzésének eredményességével szemben.

10. számú ábra: Miként vélekedik a szakmai képzés eredményességéről a gyakorlati képzésben az iskola műhelyeiben? (falu-város szerinti megoszlás, %)

10

11. számú ábra: Miként vélekedik a szakmai képzés eredményességéről az alapozó tárgyak oktatásában? (líceum-szakiskola szerinti megoszlás, %)

11

A fentiekhez hasonló eredményeket mutat a kutatás abban az esetben is, amikor tantárgyakra vagy tantárgy típusokra vonatkoztatva kérdezzük a szülők véleményét. Az elégedettségi, illetve az elégedetlenségi mutatókat az alábbi táblázatba foglaltuk össze.

2. számú táblázat: Szülők elégedettsége az iskola munkájával a tantárgyakra/tantárgytípusokra vonatkoztatva

Tantárgyak, tantárgytípusok

Elégedett, nagyon elégedett

Kevéssé vagy nem elégedett

Gyakorlati képzés

68,4%

9,2%

Nyelvoktatás

51,3%

13,8%

Informatika

44,7%

17,8%

Reál tárgyak

45,8%

11,6%

Humán műveltség

46,9%

13,1%

A lakhely és képzési forma szerinti különbségek ebben a tekintetben is hasonlóképpen alakulnak, mint az előző témakörnél. A gyereküknek szakiskolát választó szülők, illetve a falusi környezetben lakók sokkal pozitívabbnak értékelik az iskola munkáját a tantárgyak tekintetében is, mint városon lakó, a gyereküket szaklíceumba küldő társaik.

12. számú ábra: Mennyire tartja megfelelőnek az iskola munkáját a gyakorlati képzés területén? (líceum-szakiskola szerinti megoszlás, %)

12

13. számú ábra: Mennyire tartja megfelelőnek az iskola munkáját a nyelvoktatás területén? (líceum-szakiskola szerinti megoszlás, %)

13

14. számú ábra Mennyire tartja megfelelőnek az iskola munkáját a gyakorlati képzés területén? (falu-város szerinti megoszlás, %)

14

A szülői vélemények kialakulásban, illetve fenntartásában, térségünkben fontos szerepe van az identitáskomponenseknek is, az iskolai oktatás tekintetében általában az olyan városokhoz való ragaszkodásnak, amely egy térség központja. Nem véletlen ezért az az eredmény, hogy a városi (jelen esetben: sepsiszentgyörgyi) szakmai képzést a válaszolók valamivel magasabbra értékelik, mint a választott iskola szakmai képzését. Alacsonyabb szintű értékelést csak a szakképzés és a munkaerőpiac összehangoltságával kapcsolatos vélemények tartalmaznak. Az alábbi ábrák tulajdonképpen a városhoz való ragaszkodás jelei, hiszen a válaszolók nem ismerhetik a város által kínált szakmai képzések összességét. Az ilyen esetben megfogalmazódó pozitív válaszok azonban a távlati tervezés szempontjából hasznos információt kínálnak.

15. számú ábra: Ön mennyire ért egyet azzal, hogy a sepsiszentgyörgyi szakképzés lehetőséget ad arra, hogy a tanuló idővel szakemberré váljon? (%)

15

16. számú ábra: Ön mennyire ért egyet azzal, hogy a sepsiszentgyörgyi szakképzés összhangban van a helyi munkaerőpiac kínálatával? (%)

16

3.3. Tanuláshoz, iskolához való általánosabb viszonyulások

A saját iskolához kapcsolódó viszonyulásokat követően vizsgáljuk meg azokat a szülői viszonyulásokat, amelyek általában vonatkoznak a tanulási folyamathoz. A stratégia tervezés szempontjából ezeknek a viszonyulásoknak az ismerete fontosabb, hiszen ezek hordozzák azt a részben rejtett, részben explicit tudást, amely a mindennapi konkrét magatartásokhoz, véleményekhez támogató, értelmező hátteret ad. Az ezzel a témakörrel kapcsolatos kérdéscsomagjaink az iskolai oktatás általános megítélésre, illetve a középfokú szakképzés általában vett szerepére vonatkoztak.

Az iskolai oktatás szerepével kapcsolatban a válaszolók hat kijelentést minősítettek, a korábban már említett ötfokú skálán. Ezek a kijelentések a következőkre vonatkoztak: gyakorlati képzés, elméleti oktatás, külföldi tapasztalatszerzés, idegen nyelvoktatás, továbbtanulási lehetőségek, vállalkozási alapismeretek. Az eredményeket a 17. számú ábra szemlélteti. Láthatjuk, hogy a szülők a felsorolt hat szempont közül az iskola legfontosabb szerepét a továbbtanulásban látják (66%). Jelentősen nagy, 60%-os arányban fontos tartják ezt követően a vállalkozási alapismeretek oktatásában betöltött szerepet is. Továbbá a szülők elvárják, hogy az iskola megfelelő szinten oktasson idegen nyelvet (48%). Az iskola szerepét a szülők legkevésbé az elméleti oktatás kapcsán tartották fontosnak (28%). Ezek az eredmények egyértelműen jelzik az elméleti oktatástól való elfordulást a gyakorlati oktatás irányába.

17. számú ábra: Az iskolai oktatás szerepének fontossága (%)

17

A középfokú szakképzés kapcsán a válaszolók szintén hat kijelentést minősítettek egy ötfokú skálám: munkavállalásra történő felkészítés, egyetemi továbbtanulásra való felkészítés, általános műveltség bővítése, anyanyelv és nemzeti tudat erősítése, külföldi munkavállalás megalapozása, iskolai végzettséget igazoló okirat megszerzése.

A szülők a középfokú szakképzés legfontosabb szerepét a munkavállalásra történő felkészítésben látják (78%). Ezt követi az iskolai végzettséget igazoló okirat megszerzésében betöltött szerep (70%), az általános műveltség megszerzésében betöltött szerep (68%) fontossága. A szülők a középfokú szakképzést legkevésbé a külföldi munkavállalás (31%) és az egyetemi továbbtanulás (53%) kapcsán tartották fontosnak.

18. számú ábra: A középfokú szakképzés szerepe a munkavállalásra történő felkészítésben (%)

18

3.4.Szakmai képzés előnyeinek és hátrányainak megítélése

Szakmai képzés helyzetének elemzése kapcsán nagyon fontos, hogy a megkérdezett szülők miként vélekednek a szakmai képzés előnyeiről és hátrányairól. Kérdőívünk öt olyan kijelentést/érvet tartalmazott, ami a szakmai képzés mellett szól. A szülők egy ötfokú skálán kellett bejelöljék, hogy ezekkel a kijelentésekkel milyen mértékben értenek egyet:

  • az elméleti oktatás segítségével egyre nehezebb munkahelyet találni, ezért a szakmai képzésre kell helyezni a hangsúlyt

  • a szakképzést előtérbe kell helyezni az új tudás és technológiák bevezetésének céljából

  • szakemberhiány van a megyében

  • az elméleti oktatásban nincsen jövő, a szakoktatásra kell összpontosítani

  • fontos a vállalkozók és iskolák közötti együttműködés a szakoktatásban, ezt ösztönözni kell

A felsorolt kijelentések közül a megkérdezettek a vállalkozók és az iskolák közötti együttműködés ösztönzését tartották a legfontosabbnak (19. számú ábra). Ugyanakkor a megkérdezettek jóval több mint fele fontosnak ítéli meg a szakképzést előtérbe helyezését a szakemberhiány csökkentése (64%), az új tudás és technológiák bevezetése (59%), munkahelyteremtés (58%) szempontjából is.

19. számú ábra: Mennyire ért egyet azzal a kijelentéssel, hogy fontos a vállalkozók és iskolák közötti együttműködés a szakoktatásban, ezt ösztönözni kell (%)

19

A szakmai képzés hátrányaival kapcsolatos attitűdök beazonosítása érdekében hat olyan kijelentést tartalmazott, ami a szakmai képzés ellen szól, vagy annak hiányosságait összegzi. A szülők az előnyökhöz hasonlóan szintén egy ötfokú skálán kellett bejelöljék, hogy ezekkel a kijelentésekkel milyen mértékben értenek egyet:

  • elavult a meglévő új tudás, új technológiák megismerésére van szükség

  • a szakmai képzésben kevés a megfelelő szakember

  • ebben a városban a szakoktatás helyzete jó ideig változatlan marad

  • rossz a szakmai képzés társadalmi megítélése

  • nincs kialakítva a vállalkozók és iskolák között egy jól működő kapcsolatrendszer

  • kevés az olyan nagyvállalat, ahol a szakképzésben résztvevő diákok megfelelő gyakorlati tudást szerezhetnének

A 20. számú ábrán látható, hogy a megkérdezett szülők a szakképzés melyik hátrányával értenek teljes mértékben egyet: legnagyobb problémának a megfelelő szakemberek hiányát látják (56% teljesen egyetért ezzel a kijelentéssel). Ezt követi a nagyvállalatok hiánya, ahol megfelelő gyakorlati tudást lehetne szerezni (54% ért teljes mértékben egyet), az elavult tudás (48% ért teljes mértékben egyet). Pozitívumként értelmezhető, hogy a megkérdezettek csupán egyharmada látja úgy, hogy a szakképzés terén jó ideig változatlanság lesz. Ez alapján a szülők többsége változásokat érzékel és vár, illetve úgy látja, hogy javul a szakképzés társadalmi megítélése.

20. számú ábra: A szakoktatás hátrányai és az azokkal kapcsolatos teljes mértékű egyetértés aránya a szülők körében (%)

20

3.5.Információs, tájékozódási igények

Az oktatással és a szakoktatással kapcsolatos attitűdök megismerése után stratégiai szempontból fontos kérdés, hogy a célcsoport milyen mértékű információs, tájékozódási igényt támaszt az iskolával szemben. Ahogyan a 21. számú ábra is szemlélteti, a megkérdezettek fele igényelne több információt az iskola részéről a képzések tartalmáról, megszervezéséről. Bár minden második szülő nem igényel több tájékoztatást, illetve jelentős, 25%-os azok aránya, akik semlegesen viszonyulnak a témához, stratégiai szempontból mindenképp azokkal kell foglalkozni, akik információszerzési igényt fogalmaznak meg. Ebből a szempontból a falun és a városon élő szülők között nincs eltérés. Ugyanakkor a líceumban tanuló diákok szülei közel 10%-kal többen igényelnek több információt az iskola részéről, mint a szakiskolában tanuló diákok szülei.

21. számú ábra: Igényelne-e több információt az iskola részéről, ami a képzés tartalmát, megszervezését illeti?

21

3.6.A társadalmi nyilvánosság szerepének megítélése

Kutatásunk során megkérdeztük a szülőket arról, hogy miként értékelik a szakmai oktatás témájának megjelenését a társadalmi nyilvánosságban. Itt fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy jelentős a semleges válaszok aránya, ami feltehetően leginkább a témával kapcsolatos ismeretek hiányával hozható összefüggésbe és nem a szülők érdektelenségével. Ahogyan a 22. számú ábrán is látható a szülők csupán egyharmada tartja megfelelőnek a médiák tájékoztatását a szakmai oktatás kapcsán. A 24. ábra adatait és az előző kérdést is figyelembe véve elmondható, hogy a szülők jelentős hányada még több információt vár el ebben a témában az iskoláktól és a médiáktól egyaránt.

22. számú ábra: Ön egyetért azzal a kijelentéssel, hogy a médiák tájékoztatása megfelelő?

22

23. számú ábra: Ön egyetért azzal a kijelentéssel, hogy túlságosan negatív a szakmai oktatás megítélése?

23

24. számú ábra: Ön egyetért azzal a kijelentéssel, hogy nem kap elég hangsúlyt ez a téma?

24

3.7.Szülői javaslatok, problémafelvetések

Kérdőívünk tartalmazott néhány nyílt kérdést is, amelyek lehetőséget biztosítottak a szülői vélemények bővebb kifejtésére. Ilyen értelemben megkérdeztük a célcsoportot arról, hogy mit tart fontosnak a szakoktatás fejlesztése céljából, mit tart a választott iskola/szakosztály erősségének, illetve mit tart a választott iskola/szakosztály gyengeségének.

A nyílt kérdésekre adott válaszok alapján a szakképzés kapcsán körvonalazódó javaslatok és problémafelvetések két típusát lehet beazonosítani: (1) a képzés minőségére, illetve (2) tartalmára vonatkozó megjegyzések.

A képzés minőségével kapcsolatban sok szülő nem tartja megfelelőnek a tanárok felkészültségét, a tantermek/műhelyek felszereltségét, a szakmai gyakorlat helyét biztosító vállalatok felkészültségét, ami rossz hatással van a munkaerőpiacon való boldogulásra.

Néhány tipikus javaslat, problémafelvetés a szakképzés minősége kapcsán:

  • versenyképesebb pedagógusokra van szükség”

  • a bejutás nem választás kérdése, ezért alacsony a színvonal és nagy az érdektelenség”

  • a gyárakban ne dolgoztassanak, hanem tanítsanak”

  • színvonal, lépéstartás kell a fejlődéssel”

A képzés tartalmára vonatkozóan sok szülő szerint kevés hangsúlyt fektetnek az idegen nyelvek oktatására, több szakmai gyakorlatra és kevesebb elméleti órára volna szükség, az iskola jó kapcsolatot kellene kialakítson a vállalatokkal, illetve az iskola kellene motiválja a gyerekeket a szakképzés választására.

Néhány tipikus javaslat, problémafelvetés a szakképzés tartalmára vonatkozóan:

  • ne a diák vagy a szülő kelljen megtalálja a gyakorlat helyét”
  • meg kellene szerettetni a szakmát”

4.Összefoglaló megjegyzések, javaslatok

A szülők kérdőíves vizsgálata gazdag és több szinten is feldolgozható adatbázist eredményezett, amely további szakmai részelemzésekre is lehetőséget kínál. Az alábbiakban elsősorban azokra a megfigyelésekre hívjuk fel röviden a figyelmet, amelyeknek közvetlen szakpolitikai vonatkozásai vannak, és amelyek a szakintézmények, fejlesztő szakemberek, intézményi menedzserek számára rövid távon is hasznosíthatók.

  • Nagyon jelentős azoknak a családoknak a száma, akik nem rendelkeznek ismeretekkel arról a szakképzésről, amelyben gyerekük is részt vesz, nem tudnak állást foglalni az ezzel kapcsolatos kérdésekben. Ennek a rétegnek a nagysága megközelíti, egyes témakörökben pedig jóval meghaladja a 25 százalékot. A rurális térségben élő családok körében, illetve a szakiskolát választó családok körében ez az arány ennél is magasabb. Ugyanakkor azt tapasztaltuk, hogy a családok nagyobb része szívesen fogadna több tájékoztatást, illetve úgy vélekedik, hogy a média ezzel kapcsolatos tájékoztató munkája jelenleg nem elégséges. Ezzel kapcsolatban két megjegyzést érdemes kiemelni:

  • A jelenség oka többféle, de minden bizonnyal szerepet játszik benne az, hogy az iskolák – a kurrens toborzási akcióktól eltekintve – tájékoztatási feladatokkal keveset foglalkoznak, illetve – társadalomtörténeti hagyományok alapján – úgy vélekednek, hogy a tájékozódás legyen a szülő feladata.

  • A családok tájékozottságnak mértéke nem csupán arra utal, hogy rendelkeznek-e információkkal saját gyerekük iskolai előrehaladásáról. Sokkal többről van szó, az iskolával mint intézménnyel és az oktatási tartalommal kapcsolatos „társadalmi bizalom” meglétéről vagy hiányáról van szó ebben az esetben. Ez pedig olyan tényező, amely az iskola és a szülő közti kapcsolatot alapvetően és tartósan befolyásolja.

  • A szakmai képzéshez való viszonyulásban a szaklíceumot választó szülők és a szakiskolát választó szülők attitűdjeiben nagyon lényeges eltérések vannak. Leegyszerűsítve azt lehet mondani, hogy a szaklíceumot választó családok az iskolával és a tanulással szemben kritikusabbak, jobban odafigyelnek, több elvárásuk van. A szakiskolát választó családok az esetek többségében megengedőbbek, passzívabbak, sokkal jobban rábíznak mindent az iskolára. Ez a megfigyelés azért lehet fontos, mert az iskolák többsége – tapasztalatunk szerint – a szakmai képzéssel kapcsolatos feladatokat (a beiskolázástól eltekintve) igyekszik egységesen kezelni. Az eredmények alapján úgy tűnik, hogy a kétféle szakmai képzés (szaklíceumi, szakiskolai) kétféle, egymástól céljait és módszereit tekintve eltérő pozícionálási munkát kíván.

  • A fentiekben bemutatott különbség tapasztalható a családok lakhelye szerinti megoszlásban is, az urbánus környezetben élő családok előnyére, a rurális környezetben élők családok hátrányára. Ez olyan társadalmi folyamatot jelez (a szakmai képzés ruralizációja, a középfokú elméleti képzés és szakmai képzés polarizációja) amely minden kétséget kizáróan kapcsolatba hozható a szakmai képzés utóbbi években való előretörésével. Azzal azonban számolni kell, hogy ez a polarizáció térségi társadalmi léptékben negatív hatású.

  • Az eredmények azt mutatják, hogy a megkérdezett szülők többsége sok szempontból fontosnak tartja a szakképzés előtérbe helyezését a térségben, ami meglátásukban hatással lehet a szakemberhiány és a munkanélküliség csökkentésére, valamint a térség modernizációs folyamatokba való bekapcsolódására egyaránt. A megkérdezettek annak ellenére, hogy a jelenben hiányosságokat tapasztalnak a szakképzés gyakorlati működése és hasznosítása kapcsán, pozitívan vélekednek a szakképzés jövőjével kapcsolatos változásokról. Ez a támogató magatartás stratégiai szempontból nagyon fontos.

  • Javaslatként fogalmazható meg az iskola-család kapcsolat javítása, ami az oktatási intézmények és képzési programok részéről a jelenleginél sokkal nagyobb mértékű és szélesebb tematikájú tájékoztatási (megmutatkozási) munkát jelent. Ez egyaránt jelent tájékoztatási munkát (erre sokféle eszköz és csatorna áll rendelkezésre, különösen fontosak a digitális eszközök, nehézség inkább a tartalmak elkészítésében várható, illetve az intézménypozícionálási munka folyamatos végzésének biztosításában), illetve a jelenlegi gyakorlatot lényegesen bővítő iskola-szülő ”együttműködési formák” kialakítását.

  • A szülők javaslatait két típusba lehet sorolni: a képzés minőségére és tartalmára vonatkozó javaslatok/problémafelvetések. A képzés minősége kapcsán legtöbben úgy látják, hogy az infrastrukturális ellátottság javítására, a vállalatoknál történő szakmai gyakorlat hatékonyabbá tételére és versenyképes oktatókra volna szükség. A képzés minőségével kapcsolatos meglátásokat a szülők a gyerekek jobb munkahelyszerzési lehetőségeinek biztosítása kapcsán tartják fontosnak. A vélemények alapján ezen a területen leginkább az iskoláké a felelősség.

A képzés tartalmára vonatkozó javaslatok alapján egy határozott igény körvonalazódik az elméleti oktatással szembeni több gyakorlati oktatás, a vállalatokkal való hatékony együttműködés, valamint az iskolák és szakok népszerűsítési és motivációs tevékenységei iránt.

1 A kutatási program kivitelezésében a Pályázó intézménnyel kialakított együttműködés keretében közreműködött a KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központja

 

 

Az elemzés letölthető pdf formátumban is, mégpedig innen.

Reklámok

Vélemény?

Vidék és fejlesztés 2.

 

IMG_4846

Egyesületünk 2016 június 28.-án szakmai találkozót szervezett a vidékfejlesztés gyakorlati és elméleti kérdései iránt érdeklődőknek, a térségi vidékfejlesztés szakmai, intézményi szereplői számára. A Kerekasztal az innováció vidékfejlesztésben betöltött szerepére fókuszált, helyzetének és lehetőségeinek számbavételét tűzte ki célul. A találkozó keretén belül bemutatásra került a HFKK legújabb kiadványa „Projektek – Helyek – Innovációk” címmel.
A beszúrt linken letölthetik kiadványunkat: Projektek – Helyek – Innováció.

 

Vélemény?

Helyi értékek, lokális hagyományok

Ördög Melinda

Helyi értékek, lokális hagyományok

 

A globalizáció az emberi társadalom merőben új jelensége, negatív hatásai világszerte sokféle, ellenirányú folyamatot, törekvést váltanak ki. Ezen törekvések által általánosságban mindenféle lokális (táj, térség, régió), de elsősorban település felértékelődés észlelhető. A lokalizáció mozgatórugói azok az egyének, helyi közösségek, akik értéket tulajdonítanak lakóhelyüknek, a helyi sajátosságoknak és helyi hagyományoknak.

Az egyén a helyi társadalmon keresztül igyekszik megőrizni a biztonságot jelentő kulturális normákat, szimbólumokat, így a globális folyamatok megjelenése a lokalitás felértékelődését eredményezte.

A rendszerváltás utáni időszakban számos helyi közösség igyekezett olyan módon újrafogalmazni és kommunikálni önképét, hogy az minél eredetibb, egyedibb, autentikusabb legyen. “Nem volt ez másképpen a mi térségünkben sem, a Székelyföldön, annak minden helységében ünneplések sokasága zajlott le az elmúlt 20 esztendő folyamán. Ezek az események nagy tömegeket vonzottak az illető helységekből és azokon kívülről is, felsorakoztatták az ünnepi emlékkészlet számos összetevőjét, alkalmat teremtettek arra, hogy a közösség tágabb kontextusban szemlélhesse önmagát és építse – megerősítse identitását.”(Bodó Julianna 2010:38)

A demokratizálódási folyamat részeként megindult a lokális társadalmak hely és szerepkeresése is, amelynek a múlt hagyományainak felkutatása is a részét képezte. A múlt elevenen tartásának az volt a célja, hogy egyfajta “időbeli keretbe szervezze és orientálja a lokális társadalom létét és ezzel megőrizze identitását a fenyegető szétzilálódás ellenében, amelynek minden közösség kitéve érzi magát”(Lévi – Strauss 2001: 264). A néprajzkutatók gyűjtésében fennmaradt tudományos háttér alapot teremtett az újkeletű szokások „legitimizálására“ is. Függetlenül attól, hogy tudományos értelemben létezett-e az autentikus hagyomány, a helyiek számára a kutatói nézőpont kitűzte az értékes, felmutatható múltat. “A település múltban dokumentált tárgyi és szellemi örökségére felfűzött és jelenben megkonstruált hagyománya, a közösség kulturális memóriája, egy olyan emlékezettár, amely a közösség önazonosításához szükséges információkat tárolja.”(Lotman 1984: 29)

 

Magyarország kormánya a nemzeti értékek azonosításának, összegyűjtésének, rendszerezésének és nyilvántartásának rendjét, valamint a hungarikummá minősítés folyamatát kormányrendelet létrehozásával szabályozta. A nemzeti értékeket a Magyar Értéktár, a magyarság csúcsteljesítményeit a Hungarikumok Gyűjteménye tartja nyilván, a Magyarország határain túl fellelhető, magyar vonatkozású nemzeti értékek a külhoni magyarság értéktárát gyarapítják.

Az, hogy mi lehet hungarikum, egy alulról felfelé építkező értékelési rendszerben dől el. A nemzeti értékpiramis első lépcsőfokát a települési értéktárak adják. A helyi szintű nemzeti értékeket tartalmazó települési, tájegységi és megyei értéktárak helyi kezdeményezésre, az önkormányzatok döntése alapján jönnek létre. A helyi szinteknél nagyobb jelentőségre számot tartó értékek, tovább kerülhetnek országos vagy nemzetközi jelentőségű értékek szintjére.

Napjainkban, civil kezdeményezésre ugyan, de a magyarországi sikermodellből inspirálódva, Erdélyben is elkezdődött az Erdélyi Magyar Értéktár létrehozása, amely a helyi értékek felterjesztésének lehetőségét mindenki számára biztosítja, de magát a döntési mechanizmust a lokális politikai és kulturális elit hatáskörébe sorolja.

„Az erdélyi magyarság az elmúlt ezer évben számtalan olyan kiemelkedő és egyedi értéket teremtett, amelyek otthonunk, az erdélyi magyar emberek munkájának elismert jellegzetességeit tükrözik. Amikor az Erdélyi Magyar Értéktár létrehozásáról döntött az RMDSZ, feladatának érezte mindazon erdélyi magyar érték beazonosítását, amelyek egyedivé teszik közösségünket. Akkor határozottan állítottuk, hogy értékeinknek ott a helyük a Magyar Értéktárban, most pedig az Erdélyi Magyar Értéktár Bizottság megalapításával szakmai keretet biztosítunk vállalásainknak” – hangsúlyozta Hegedüs Csilla.

Imreh-Marton István, a Kovászna Megyei Művelődési Központ igazgatója szerint, minden településen meg kell szervezni a helyi értéktár-bizottságot, ugyanis a rendszer alulról felfelé működik. A helyi bizottságok javaslatot tesznek a megyei testületnek, amely eldönti, mi marad helyi érték, és mi az, ami megyei, továbbá bizonyos értékekről javaslatot tesznek az erdélyi értéktárba való felvételére.

 

Mivel a helyi tradícióhoz erős érzelmi viszony társul, így a hagyományoknak kitüntetett szerepe van a lokális identitás konstruálásában. A hagyomány felelevenítése révén létrejövő kisebb közösségek olyan tartalmak köré szerveződnek, amelyek érték volta megkérdőjelezhetetlen, így az általuk szervezett rendezvények alkalmasak az önreprezentálásra. A kisebb közösségek ünnepei között kétféle stratégia figyelhető meg, egyfelől a régi tradíciókhoz való visszanyúlás, másfelől új hagyományok létrehozása.

Az új hagyományok csoportjába sorolhatóak azok a rendezvények, amelyek egy helyi termék köré szerveződnek, legyen az helyi pálinka vagy szilvalekvár és ennek reklámjaként a néprajz által dokumentált adatokat is használják, hogy az ide látogató turisták eredetiség és természetesség iránti igényét kielégítsék. A települések természeti környezetéből, a táplálkozáskultúrából, népzenéből, néptáncból egyaránt igyekeznek előnyt kovácsolni.

Egy ilyen esemény létrehozása által valójában megtörténik egy termék, mint helyi érték szimbolikus lefoglalása, példaként említhető a szépvízi Káposztafesztivál és ezáltal a szépvízi káposzta, mint helyi érték lefoglalása, vagy a Madéfalvi Hagymafesztivál. Kétségkívül az egész térséghez kapcsolódik a különleges minőségű káposzta vagy hagyma kultusza, de Szépvíz vagy Madéfalva ilyen tekintetben beégett a fogyasztók képzetébe, mint jó minőségű káposzta valamint hagyma előállítási központja.

Ez azért fontos, mert az elmúlt évek felértékelődött fesztiválkultúrájának egyik lényeges tapasztalata, hogy a siker titka abban áll, hogy olyan helyi tradícióval bíró ételek, italok, termékek, kötődjenek az eseményhez, amelyek alkalmasak a település azonosításához és jó emlékeket ébresztő szimbólumként maradnak meg az oda látogatók emlékezetében. “Mivel a lokalitás hangsúlyozása, a helyi hagyományokra hivatkozása fontos attribútumai ezeknek a fesztiváloknak, ezért napjainkban a legtöbb lokális ünnepi rendezvény kulináris jellegű attribútumával szemben elvárás, hogy ősiek, népiek, parasztiak vagy legalább hagyományosak legyenek.”(Pusztai 2003:11)

A tradícióteremtés céljával létrehozott fesztiválok lényegében nem lokális ünnepek abban az értelemben, hogy igazából azokat a városiakat és környékbelieket szólítja meg, akikről feltételezik, hogy, várhatóan érdeklődést tanúsítanak majd a helyiek termékei, a kézműves- és tartósítószer-mentes élelmiszerek iránt. A mai korban a nagyüzemi élelmiszer előállítás helyett a tradíciókkal rendelkező manufakturális, kézműves előállítás vált kívánatossá, továbbá az előállítható élelmiszerek repertoárjából az egészségesség sem hiányozhat. Ezzel összhangban a falu különleges, tömegtermelésben nem fellelhető, nem utolsó sorban bió, s ha egy mód van rá nem utolsó sorban nemzeti jellegű terméket kínál az ide érkező turistának.

Kétségtelen, hogy a helyiek számára leginkább munka egy ilyen rendezvény, mégis a helyi értékek felmutatásának terét az ünneplés közege teremti meg, amely a helyi lakosok számára megteremti az együvé tartózás motivációit. A hasonló fesztiválok ötletgazdái és szervezői felismerték a turizmus globális trendjét és azt, hogy abból az adott településen mi valósítható meg. Igyekeznek kihasználni, hogy a dezintegrálódó és a késő modern társadalomból sokan keresik az egy-két napos menekülést. Ez az “etnóbuli-kultúra” kultusz alapvetően a fiatal és középkorúak generációját célozza meg, ezért napjainkban már elengedhetetlen, hogy az interneten keresztül is baráti hangon szólítsák meg a leendő látogatókat. Ezen fesztiválok által igen jól nyomon követhető a hagyományőrzés és a hagyományteremtés közötti különbség.

A hagyományok megőrzése leginkább a néprajzi gyűjtések felkutatása, újraélesztése mentén körvonalazódik. Példaként említhető az apácai kakaslövés, a gyergyóremetei gyermeklakodalom, amelyek fiatalok szervezésében kapnak új dimenziót és a helyi kapcsolatok megerősítésére irányulnak. A napjainkban elterjedő, művileg teremtett hagyományok, megkérdőjelezhetőek, kritika tárgyává tehetőek, esetenként kiiktathatóak. Ez azonban semmivel sem teszi értéktelenebbé ezeket a rendezvényeket, amelyek alapvetően betöltik a szerepüket. Miközben a település rendezvényei látszólag a múltról szólnak, minden elemükben maiak és napjainkban felmerülő fogyasztási igényeket elégítenek ki. Ezek a tradíciók nem alulról szerveződnek, hanem egy szűk értelmiségi, politikai elit alkotja őket. Létrejöttük egyúttal a demokratizálódás, a civil társadalom megerősödésének jeleként is értékelhető. “A helyi hagyományőrző és hagyományteremtő szándék hátterében egy direkt, demonstratív hagyománykoncepció áll, amely a helyi tradíciókat a társadalmi és kulturális életgyakorlatban generációkon keresztül öröklődő, osztályozható ismeretrendszerként azonosítja és amely a közösség reprezentatív tárgyi és szellemi javainak világosan rögzíthető kelléktára “(Biczó 2008:284).

Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a vidék nem várja, hanem teremti jövőjét, amely a természeti környezet, a helyi termékek és az újra fogalmazott néphagyomány három pillérére támaszkodva igyekszik megteremteni a felmutatható képét.

 

 

 

 

 

 

Könyvészet :

 

  1. Biczó Gábor (2008):A hagyomány rehabilitációja. – In Papp Richárd, Szarka Lászó (szerk.) Bennünk élő múltjaink. Történelmi tudat – kulturális emlékezet,  Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, Zenta 284.o.
  1. Bodó Julianna (2010): 38
  1. Lévi – Strauss Claude (2001): Faj és történelem – In Strukturális Antropológia Osiris kiadó, Budapest 264. o.
  1. Lotman Jurij (1984): Szöveg, model, kultúra, Gondolat kiadó, Budapest o.
  1. Pusztai Bertalan( 2003): Megalkotott hagyományok és falusi turizmus – In Pusztai Bertalan (szerk.) Megalkotott hagyományok és faluturizmus, Szeged 11.o.
  2. http://itthon.transindex.ro/?hir=41232   (letöltve 2016.05.20)
  3. http://www.3szek.ro/load/cikk/91057/haromszeki_ertektar  (letöltve 2016.05.23)

Vélemény?

A kultúragazdaság elméleti és gyakorlati alkalmazhatósága Székelyföldön

Biró Z. Zoltán

 

A kultúragazdaság elméleti és gyakorlati alkalmazhatósága Székelyföldön

 

 

A vidékfejlesztés szakértői hátterének kialakulása a helyi fejlesztési gyakorlat hazai meghonosodásának kiindulópontját jelenti. A szakmai háttér kialakulásában jelentős szerepet játszottak a különböző alapítványok és állami intézmények által felvállalt oktatási programok, a különböző szervezetek továbbképzési és felnőttoktatási programjai és természetesen az egyetemi képzésbe integrált szakirányú felsőfokú és posztgraduális képzési formák.

A vidékfejlesztést megalapozó szakmai tudás behozatala az 1990-es évek közepén kezdődött el. A külföldi tudástranszfer eredményeképpen a térségben szakértői szinten elfogadottá vált az EU vidékfejlesztési célkitűzéseinek és programjainak rendszere, kialakult a kistérségi szervezetek hálózata, amelyek nem egy esetben túllépték a megye adminisztratív határát. A kistérségek kialakulása következtében növekedett az önkormányzatok közötti együttműködési hajlandóság, a kistérségi munkában kiemelt szerepet kapott a monitoring tevékenység és a kistérségi szerveződési folyamat modulszerű, rugalmas, több irányba fejleszthető programmá alakult.

A 2004-ben elvégzett eredményfeltáró munka következtetései azt mutatták, hogy a külföldi tudástranszfernek kézzel fogható eredménye volt. Annak ellenére, hogy a kistérség, mint adminisztratív egység nem elfogadott Romániában, 2004-ben Hargita megyében 15 kistérségi társulás működött önálló jogi személyként. Kialakították és felszerelték a kistérségi irodákat, amelyek fenntartását a kistérségben található önkormányzatok vállalták magukra. A magyarországi Zala megyével folytatott partnerségi kapcsolatok eredményes határon átnyúló szakmai kapcsolatokká alakultak. Az intézményesülési folyamat lezárultával többéves stagnálás következett a Hargita megyei kistérségek életében, amely elsősorban annak volt köszönhető, hogy nem alakult ki egy olyan megyeszintű intézmény, amely ebben a folyamatban felvállalta volna a koordinátori szerepet. Ennek eredményeképpen számos kistérség aktivitása jelentősen lecsökkent, egyesek felbomlottak vagy újraalakultak. A 2009-ben beinduló LEADER program keretében igényelhető támogatások miatt a kistérségi szerveződési folyamat újra beindult. A jelenlegi kistérségi határok sok esetben nem egyeznek a korábbiakkal, mivel vannak kistérségek, amelyek felbomlottak és újraalakultak. Az ország más részeiben is, így Kovászna megyében is, a LEADER programhoz kapcsolódó támogatások várható folyósítása miatt beindult a kistérségi szerveződési folyamat.

 

A Székelyföld léptékben értelmezhető vidékfejlesztési folyamatban a kezdeti lendületet a bizonytalanság, az útkeresés váltotta fel. Ez a visszaesés – bár nem kedvező folyamat – bizonyos értelemben természetesnek tekinthető. Az új társadalmi kezdeményezések esetében a lendületes kezdet és az időszaki stagnálás gyakran váltja egymást, mindaddig, amíg valóban kialakulnak az adott tevékenység tartós és funkcionális szervezeti keretei. Ilyen esetekben gyakran előtérbe kerül az a vélekedés, hogy a támogatási források elégtelensége vezetett a stagnáláshoz. A vidékfejlesztési és helyi fejlesztési mozgalmak esetében azonban nem mindig az anyagi források megléte vagy hiánya a legfontosabb tényező. Már csak azért sem, mert az alulról szerveződő, a személyes részvételre és együttműködésre alapozó fejlesztési munkában az anyagi támogatások – az esetek többségében – nem kiinduló feltételként, hanem elérendő célként szerepelnek. A társadalmi szereplők közti sikeres együttműködés – ez a vidékfejlesztésben különösen így van – közös szakmai tudás, közös szakmai hivatkozási keret, közös térségi policy kialakítását is feltételezi.

A Cristopher Ray nevével fémjelzett kultúragazdasági megközelítés olyan újszerű paradigma, amely a periferikus helyzetű térségek számára a vidékfejlesztési munka eredményes újragondolását kínálja. A kultúragazdaság elmélete több szinten is megjelent a térségi fejlesztési folyamatokban. A szakirodalmi említések és a különböző konferenciák keretében történt utalások azonban nem voltak elég erősek ahhoz, hogy a kultúragazdaság modellje szervesen beépüljön a térségi szakmai háttérbe. Ennek eredményeképpen egyelőre azt sem várhatjuk el, hogy a különböző fejlesztések gyakorlati megvalósításában ez a szemlélet éreztesse hatását.

Jelen tanulmány több célt is szolgál. Egyrészt része kíván lenni annak a folyamatnak, amely a kultúragazdaság elméletének meghonosítását célozza, másrészt a korábban elsősorban elméleti jellegű írásoktól eltérően nagyobb hangsúlyt fektet a gyakorlatba ültetésre. Írásom első részében vázlatosan bemutatom a kultúragazdasági modell fontosabb vonásait, majd ehhez kapcsolódva kategorizálom a Székelyföldi kulturális erőforrásokat. A kategorizálás célja, hogy minél világosabb képet adjon a térségi kulturális erőforrások kultúragazdaság szempontjából való hasznosíthatóságáról, valamint a jelenleg hasznosított erőforrások eredményességéről.

 

1.

A vidékfejlesztés elméletében és gyakorlatában változatos fejlesztési stratégiákkal találkozhatunk. (Lásd: Csite András: A paraszti közösségtől a ruralitásig: a nemzetközi vidékkutatások utóbbi harminc évének néhány kulcsproblémája) A hazai vidékfejlesztés szempontjából nézve pozitívum, hogy Székelyföld kulturális tartalékai az európai szempontrendszer alapján értékként definiálhatók. A fejlesztési programok több esetben építenek ezekre a kulturális erőforrásokra, ám megfelelő konceptualizálás hiányában nem mindig tudják teljes mértékben kihasználni az ilyen projektekben rejlő lehetőségeket.

 

Christopher Ray a „Culture, intellectual property and territorial rural development” (Kultúra, intellektuális tulajdon és területi vidékfejlesztés) című írásában a kultúragazdaság elméletének és gyakorlatának kialakulásáról, a kulturális források felhasználásáról ír. A vidékfejlesztés kultúra-gazdasági megközelítésének működéséhez három tényező együttes megléte szükséges. A fogyasztói és termelői magatartás átalakulása és összeegyeztethetősége, az állami és helyi fejlesztési stratégiák konszenzusa és a regionalizmus egyaránt nélkülözhetetlen az új fejlesztési stratégia kialakulásához. Ezen három tényező jelenlétének függvényében Christopher Ray a kultúra-gazdaság négy, egymásra épülő fokozatát különíti el. (Ray, 1998:6)

a). Az első típus a regionális kultúra „háziasításával” foglalkozik. Ez azon erőforrások létrehozására és értékesítésére vonatkozik, amelyek már rendelkeznek területi (lokális) identitással, vagyis könnyen transzformálhatóak a piacra, vagy felhasználhatóak a terület marketingjében.

b.) A második típus új területi identitások konstruálásából és a „kinti világ” irányába történő projektálásából áll. A szerző a kulturális erőforrások lokális identitássá alakítását tartja meghatározó és a térség számára jövedelmező kezdeményezésnek, amelyek lokális vagy extra-lokális szervezeteken keresztül próbálják meghonosítani és reklámozni ezt az identitást.

c.) A harmadik fokozat néhány szempontból megegyezik a b.) pontban megfogalmazottal, mivel Ray itt is a második típusnál már megismert területi stratégiákat emeli ki (kulturális erőforrások lokális identitássá való transzformálása), de most ezen lokális kezdeményezéseket a térségen belül kell érvényesíteni (selling itself to itself). Az önbizalom hiánya – hangsúlyozza Ray – lecsökkenti a gazdasági lehetőségeket és kezdeményezéseket, ami gazdasági szempontból sebezhetővé teszi a vidéket és ez a jelenség a hagyományos erők elvándorlását eredményezheti. A kultúragazdaság a lokális kultúra megerősítése és fejlesztése által kíván alapot teremteni a szocio-kulturális jólétnek. A területi identitás a helyi tőke és válallkozóréteg megkötésében játszik kiemelkedő szerepet, amely – elkötelezve magát a kulturális-térség mellett – közös területi stratégiákat termel.

d.) A negyedik típus – ötvözve a korábbi három típust – a térség önállóságának „minőségileg magasabb fokát jelenti”. A globális gazdasághoz hasonlóan a kultúragazdaság lokális szinten teremti meg az önellátást. A térség saját magára támaszkodva, saját erőforrásaiból építkezve lehetőséget kap, hogy elkerülje azokat a fejlesztési alternatívákat, amelyek a vidék hátrányára vállnának. A kultúragazdaság hatékonyságával foglalkozó szakemberek véleménye szerint a negyedik típus hatékonysága abban áll, hogy lehetőséget biztosít minden fejlesztési régiónak, hogy az irányadó fejlesztési elméletekből és gyakorlatokból, valamint a rendelkezésére álló kulturális erőforrásokból kialakítsa specifikus fejlődési metódusait. Mindez természtesen előfeltételezi a térség széles körű újragondolását, a térség aktorai által kidolgozott etika tiszteletben tartását.

Christopher Ray tanulmányának utolsó részében kiemeli, hogy a vidékfejlesztés kultúra-gazdasági megközelítése nem csak a vidéki térségekre alkalmazható, hanem bármilyen – akár városra is – településre. Csite András véleménye szerint „mindez további elmozdulást jelent abba az irányba, ami a hatvanas években körvonalazódott először: a vidék és a város közti társadalomszervezési különbség előfeltevésének feladása, s annak vizsgálata, hogy miként értelmezik a különböző társadalmi szereplők a vidéket, milyen sajátosságokat tulajdonítanak a vidékként deffiniált tereknek, és az értelmezéshez kapcsolódóan milyen társadalmi cselekvést valósítanak meg.” (Csite, 1999)

 

2.

Nyilvánvaló, hogy egy térségben többféle elemkészlet van amivel „gazdálkodni” lehet. A térségben végzett, a kulturális erőforrások teljes körű számbavételét célzó kutatások egyértelmű bizonyítékként szolgálnak arra nézve, hogy térségenként, sok esetben településekként vagy erőforrásokként változik, hogy milyen fokú kihasználtsággal találkozunk. A Ray által felállított tipológia alapján Székelyföldi léptékben három kategória különíthető el. A különböző kategóriák meghatározása során figyelembe vettem a helyi identitásba való beágyazottság mértékét és gazdasági szempontból termelt hasznot. Az egyes típusok fontosabb jellemzőinek felsorolása mellett arra is javaslatot teszek, hogy milyen formában van lehetőség ezen erőforrások átalakítására, annak érdekében, hogy azok hozzájáruljanak a Ray által vázolt kultúragazdasági folyamat gyakorlati megvalósulásához.

A Székelyföld-i kulturális erőforrások jelenlegi kulturális beágyazottsága és gazdasági hasznosítása alapján a következő kategóriák különíthetőek el:

 

a.) Elfeledett kulturális erőforrások.

A 1989 utáni időszakra vontakozó antropológiai és szociológiai kutatások (migráció, fogyasztási szokások, háztartásvizsgálatok, stb.) világosan mutatják, hogy számos olyan életmódbeli és szemléletbeli változás zajlott le Székelyföldön, amelyek egyik következménye a kulturális értékek iránti szemlélet megváltozása volt. Ennek a folyamatnak az eredménye, hogy ma Székelyföldön számos olyan kulturális érték került háttérbe, amelyek két évtizeddel ezelőtt szervesen hozzátartoztak a mindennapi életvezetéshez. Ennek a folyamatnak az ellenpontozásaként jelentek meg azok a civil szférához kapcsolódó vagy egyéb helyi jellegű kezdeményezésen alapuló, elsősorban pontszerű mozgalmak, amelyek – céljuk szerint – az értékmentés kategóriájába sorolhatóak. Így számos kulturális erőforrás került újra fókuszba. Ezen kezdeményezések ellenére számos kulturális erőforrás ma már csak a helyi lakosság (elsősorban az idős korosztály) emlékezetében él.

Az elfeledett kulturális erőforrások kategóriájába elsősorban olyan erőforrások tartoznak amelyekre Christopher Ray az a.) pontban utal. A vidékfejlesztők és a szakmai elit feladata, hogy egyrészt felmérje ezt a kulturális erőforráspotenciált, másrészt, hogy egy jól körvonalazott és átgondolt stratégia keretében meghatározza, hogy melyek azok az erőforrások, amelyek rövidtávon sikeresen újraintegrálhatóak a szűkebb vagy tágabb értelemben vett közösség életébe. Meg kell azonban jegyezni azt, hogy az elfeledett kulturális értékeknek a helyi vagy térségi identitásba való újraintegrálása esetenként jelentős szakmai és anyagi beruházást kíván.

 

b.) Megőrzött kulturális erőforrások

Az előző pontban említett pontszerű értékmegőrző törekvések mellett a tradicionális paraszti életvezetés, a lokális identitás megerősítését célzó törekvések (szimbolikus térfoglalás megerősödése, a lokális ünnepek számának radikális növekedése, a civil szféra tevékenységei) eredményeként számos kulturális erőforrás mind a mai napig szerves részét képezi a helyi, térségi vagy regionális identitásnak. A megőrzött kulturális erőforrások kategóriába tartozó kulturális elemkészlet azonban nagyon sokrétű, mivel ezek konzerválása, továbbéltetése vagy reintegrációja az eredményesség széles skáláján mozog. Gyakori eset, hogy megerősödésük egy konkrét program lefutásához, egy szervezet tevékenységéhez kapcsolódik, a támogató intézmény megszűnésével (vagy jelentőségének csökkenésével), a felkaroló program lezárulásával újra látványosan visszaesik. Ennek ellenére a megőrzött kulturális erőforrások hasznosíthatósága jóval kisebb anyagi- és humánerőforrás potenciált igényel mint az előző pontban tárgyalt típusba tartozó erőforrások gazdasági forgalomba való integrálása.

 

c.) Túlzott gazdasági hangsúllyal rendelkező kulturális erőforrások

Székelyföld kulturális erőforráspotenciáljának néhány eleme már a rendszerváltás előtt is olyan jelentős vonzerővel (hírnévvel) rendelkezett, amely biztosította számára a gazdasági életben való bekerülést. A piaci forgalomba való integráció kultúragazdasági szempontból azonban nem tekinthető sikeresnek, mert a piaci forgalomba való integráció túlzott hangsúlya fokozatosan háttérbe szorítja a kulturális aspektust. Egyes esetekben az ilyen folyamatok nem csak egy, hanem számos más helyi kulturális erőforrást is háttérbe szorítanak mivel működtetői kizárólag a gazdasági haszonszerzést tartják szem előtt.

A túlzott gazdasági hangsúllyal rendelkező kulturális erőforrások a gazdasági haszonból származó jövedelem mellett jelentős veszélyt hordoznak magukban lokális és térségi szinten egyaránt. A gazdasági haszon növelését célzó megvalósítasok középtávon a kulturális erőforrás tartalmi kiüresédéséhez vezetnek. A Ray által említett „igényes fogyasztói magatartás”-sal összevetve a kulturális erőforrás értékvesztése egyértelműen a piaci forgalomból való kikerüléshez vezethet. Emellett a túlzott gazdasági haszonnal rendelkező kulturális erőforrások a legtöbb esetben egy térség vagy akár egy régió egyik legfontosabb kulturális és/vagy gazdasági vonzóerejét jelenti. Egy kulcsfontosságú erőforrás megszűnése ebben az esetben a régió eljelentéktelenedését vonhatja maga után.

 

Az a.), b.) és c.) pontban bemutatott kategóriák egyik esetben sem felelnek meg a Christopher Ray által vázolt kultúragazdasági modellnek. Az elfeledett kulturális értékek Ray-i modellbe való illeszkedésük eléréséhez túl kell essenek a tanulmány első részében vázolt folyamat minden egyes lépésén. A megőrzött kulturális értékek esetében az első lépés helyenként teljesen kihagyható, vagy lényegesen könnyebb. Jóval nehezebb a feladat a túlzott gazdasági hangsúllyal rendelkező gazdasági erőforrások esetében, hiszen itt a feladat a kulturális tartalom újrafelfedezése és reintegrációja olyan módon, hogy az egyrészt megfeleljen a helyi közösségnek, hogy illeszkedjen az „ízléses esztétikai reflexivitással” és ugyanakkor megőrizze gazdasági versenyképességét.

 

Az utóbbi évek során szerzett szakmai tapasztalat és a térségben zajló vidékfejlesztési folyamatok alapján kijelenthetjük, hogy a kultúragazdasági megközelítés meghonosodására csak akkor van lehetőség Székelyföldön, ha a szakmai elit ezt fontosnak tartja és szisztematikusan integrálni tudja a térségi léptékű tudományos és közéleti diskurzusokba. Ugyanakkor a szakértők feladata, hogy a kultúragazdasági modell gyakorlati alkalmazhatóságát kidolgozzák, ami egy világosan átgondolt, összefüggő, a térségi politikai és közéleti szereplők által támogatott hosszútávú térségi (Székelyföldi) kulturális stratégia elkészítését jelenti. A térségi kulturális stratégiának tartalmaznia kell a Székelyföldi kulturális erőforrások tárházát, lehetőleg olyan – vagy hasonló – tagolás szerint, mint amilyent a Ray paradigmája képvisel (A klasszikus néprajzi számbavétel és osztályozás számtalan potenciális kulturális erőforrást nem vesz észre, a feltártakat pedig ideológikus alapon osztályozza és nem társadalmi funkció szerint). A fentebb vázolt kategóriákat figyelembe véve a térségben tevékenykedő vidékfejlesztési szakemberek feladata, hogy pontosan meghatározzák az egyes kategóriákba tartozó kulturális elemek hasznosításának módját és időrendjét, figyelembe véve azok várható lokális, térségi vagy regionális hatásait.

 

 

Bibliográfia

 

 

Biró A. Zoltán 2004

            Előszó.

            IN: Vidékfejlesztés Hargita megyében. Alutus Kiadó, Csíkszereda. p. 7-10.

 

Biró Z. Zoltán 2004

            Új vidékfejlesztési perspektíva: a kultúragazdaság.

            IN: Vidékfejlesztés Hargita megyében. Alutus Kiadó, Csíkszereda. p. 63-75.

 

Csite András – Kovách Imre  1995

            Poszt-szocialista átalakulás Közép- és Kelet-Európa rurális társadalmaiban.

            IN: Szociológiai Szemle, 1995/2, 49-72.

 

Csite András   1999

A paraszti közösségtől a ruralitásig: a nemzetközi vidékkutatások utóbbi harminc évének néhány kulcsproblémája.

            IN: Szociológiai Szemle, 1999/3, 134-153 pp.

 

Kovách Imre 2003

A magyar társadalom „paraszttalanítása” – európai összehasonlításban.

IN: Századvég, 2003/2, pp. 41-66.

 

Madarász Imre 2002

            A globalizáció hatása és a helyi erőforráspk a vidékfejlesztésben.

            IN: A falu, 2002/1, pp. 25-30.

 

Mátéffy Mária 2004

            A Hargita megyei kistérségi szerveződési folyamat öt éve.

            IN: Vidékfejlesztés Hargita megyében. Alutus Kiadó, Csíkszereda. p. 13-30.

 

Peter Huber – Gerhard Palme 2001

            Az eltérő regionális fejlettség Kelet- és Közép-Európa országaiban.

            IN: Területi Statisztika, 2001/4, pp. 402-409.

 

Ray, Christopher         1998

            Culture, Intellectual Property and Territorial Rural Development.

            IN: Sociologia Ruralis, Volume 38, 3-20 pp.

 

 

Vélemény?

JELKÉP+ÉRTÉK=JÖVŐ? Elitjeink a kulturális értékekről, jelképekről, ünnepekről

Gergely Orsolya

 

JELKÉP+ÉRTÉK=JÖVŐ?

Elitjeink a kulturális értékekről, jelképekről, ünnepekről

 

 

Napjaink regionális fejlesztésében, a vidéki térségeket felzárkóztató koncepciók kidolgozása és végrehajtása terén már egyik legfontosabb feladat a helyi nem materiális értékek megtalálása, hasznosítása, széles körben ismertté tétele, a lokális identitásképzés folyamatába való bevonása. A helyi közösségi tudás, a kulturális értékek ma már a modern társadalomfejlesztés egyik nagyon fontos, ha nem a legfontosabb húzóerejét jelentik (Ferencz 2007). Ehhez mindenképp szükség van egy szakértői rálátásra, annak felmérésére, hogy melyek azok az értékek, melyekre építeni, illetve amelyekből építkezni lehet. A székelyföld kulturális potenciál aktuális helyzetéről, élő voltáról, identitásbeli szerepéről ma már vannak szakmai ismereteink. A csíkszeredai KAM-Regionális és Antropológiai Kutatások Központja által kezdeményezett és folyamatosan végzett kutatások gazdag tudáskészlet felhalmozását tették lehetővé, mely jelentősen hozzájárul a térségre, a lokális közösségekre fókuszáló objektív helyzetfelismeréshez, valamint a továbblépési lehetőségek végiggondolásához és kidolgozásához. Ezen kutatások rávilágítanak arra, hogy a rendszerváltást követően megnőtt a kulturális szereplők száma (Biró 2006), megváltozott a kulturális eseményekhez való viszonyulás, megsokasodtak az ünnepi események, amelyek ugyanakkor erősödő lokális léptékű identitástermelési folyamatokat is jeleznek. Ez a jelenség kezelhető a kisebbségi öndefiníciós folyamat részeként, de felfogható a lokális közösségi struktúrák és identitások rehabilitációjának jelzéseként is (Ferencz 2007).

Napjaink globalizált (vagy inkább unionizált?) lokális közösségeiben, a helyi cselekvések megerősítésében a lokális tudás és a helyi értékek (újra)felfedezése és a közösség tagjaival való (újra)felfedeztetése számottevő kihívás és talán feladat is. A közművelődés ebből jelentős részt vállal. A művészeti, hagyományőrző csoportok erősítik a helyi kultúra értékeit, szilárd(abb) eligazodási pontot ad(hat)nak a településen élőknek, s mintegy szociális hálót is biztosítanak a közösség tagjai számára. A kulturális értékek – definíció szerint – általánosan (közösségek, etnikumok, nemzetek által) elfogadott meggyőződések/hitek arról, hogy mi az, ami kívánatos. Tehát tartós koncepciók, amelyek a kívánt viselkedési formára vagy életmódra vonatkoznak, vagy különböző szituációkban érvényesülnek. Irányító szerepük van az események értékelésében, és relatív fontosság szerint rendezettek egyéni és kollektív értékvilágunkban. Tehát a kulturális értékek – Világörökség ide vagy oda – a helyi tudás-által meghatározottak és értékeltek. És annak ellenére, hogy Székelyföldre látogató magyarországi turista egy statikus, parasztházas, székely harisnyás gazda-vezette lóval szántott világot szeretne lencsevégre kapni, ha az a helyi értékrendszerben nem foglal el prioritást, akkor a „hagyományőrzés” csak külső beavatkozás lesz, nem belső erő.

Foresight kutatásunkban a kulturális értékekkel kapcsolatos kérdések is fajsúlyos szerepet kaptak. Igen fontosnak találtuk ugyanis, hogy a térségi elitek mit gondolnak a helyi kulturális értékekről, azok belátható élettartamáról, a kulturális élet megszervezéséről.

Összegezve a felmérés kulturális értékekre vonatkozó eredményeit megállapítható, hogy az elitek foglalkozására, lakóhelyére, életkorára nézve nincsenek lényeges különbségek a tekintetben, hogy mit gondolnak a jövőt illetően. A válaszadók többsége valószínűnek tartja, hogy megőrződnek a térség kulturális értékei, és ez optimista egybecsengésként értelmezhető. Az oktatási és kulturális szférában dolgozók véleménye nem mutat sajátos jellemzőket, véleményük többnyire egyezik a más szakmák képviselőinek véleményével A kulturális élet háttérbe szorulását illetően azonban az oktatás és kultúra területén dolgozó elit a legérzékenyebb. Úgy értékelik, hogy annak hangsúlyosan negatív következménye lehet, amennyiben a kulturális élet kisebb vagy nagyobb mértékben háttérbe szorul a gazdasági élet, a gazdasági tevékenység mellett.

Kutatásunk nyomán megállapíthatjuk, hogy a székelyföldi elitekre jellemző a kulturális (helyi) értékeket előtérbe helyező fejlesztéspolitika támogatása. Válaszaikból az derül ki, hogy igen erős, életképes kulturális értékrendszerrel rendelkező térségben élnek, és térségben gondolkodnak. A térség jövője szempontjából lényeges kérdés, hogy véleményük szerint milyen eséllyel értékesíti kulturális adottságait gazdaságilag a térség. Jelen tanulmány két – a Munkacsoport által fontosnak tartott – kérdés mélyebb elemzésére vállalkozik, azt vizsgálva, hogy két kérdés esetén milyen további határvonalak húzhatók meg a válaszadók véleményeit nézve, illetve hol, milyen szociológiai dimenziók mentén húzhatók meg ezek a határvonalak. A Foresight adatfelvétel kulturális blokkjának általános bemutatását elvégezte korábban Ferencz Angéla (Ferencz 2007), ez esetben két kérdés részletesebb elemzésére vállalkozunk. Ez a két kérdés:

–          A térségi elitek véleménye szerint a térség jelenlegi kulturális értékei meg fognak-e őrződni vagy sem

–          Hogyan ítélik meg az ünnepek és jelképek fontosságát.

 

A térség kulturális értékeiről

 SHAPE  \* MERGEFORMAT

125

10,1

10,1

114

9,2

19,2

230

18,5

37,7

315

25,3

63,1

459

36,9

100,0

1243

100,0

nem valószínű

esetleg valószínű

igen is meg nem is

valószínű

nagyon valószínű

Total

Abszolút

gyakoriság

Százalékos

megoszlás

Kumulált

gyakoriság

A térség jelenlegi kulturális értékei meg fognak őrződni

                           1. tábla: Gyakorisága a kérdés kapcsán

                        

A térségi elitek állásfoglalása ebben a kérdésben elég markánsan körvonalazódik: tíz személyből 7 határozottan úgy véli, hogy a térség jelenlegi kulturális értékei meg fognak őrződni. Csupán minden tizedik válaszadó gondolja azt, hogy ez nem így fog történni. Kiváncsiak voltunk, hogy ez a vélemény valamely demográfiai mutatóval, vagy más kérdésben megfogalmazott állásponttal mutat-e statisztikailag kapcsolatot. És azt kellett megállapítanunk, hogy míg a nem egyetlen esetben sem, a lakhely típusa (hogy falu vagy város), az életkor és hogy milyen szektoron belül tevékenykedik, erős szignifikáns összefüggést mutat ezen kérdésre adott válaszokkal.

 

Ha összevonjuk a kategóriákat, és a kérdésben bizonytalan álláspontot képviselőktől eltekintünk, azt tapasztalhatjuk, hogy a mintabeli átlagértékekhez képest a különböző csoportokhoz tartozó elitek valamennyire eltérően vélekednek.

 

  Adminisztratív elit Vállalkozók Oktatás-kultúra Technokraták Átlag
Inkább valószínűtlen 21,2 19,9 18,1 19 19,1
Inkább valószínű 62,4 62,8 60,9 65,7 62,5

2 tábla: Relatív megoszlás a kérdés kapcsán munkakör függvényében

 

 

Láthatjuk, hogy a jelenség bekövetkeztét legkevésbé valószínűsítők közt az adminisztratív elit valamennyire felülreprezentált. De azt is észrevehetjük, hogy nagyon hasonló összetételű a jelenség bekövetkeztét valószínűsítők és valószínűtlenítők csoportja. Ha van is eltolódás valamely csoport irányába, nagyon hasonló azok csoportja, akik úgy gondolják, hogy ez a jelenség be fog következni, avagy sem.

 

 

1. Ábra: Relatív gyakoriságok a kérdés kapcsán a munkakör függvényében

 

A lakhely mint változó is fontos független változónak bizonyult ebben a kérdésben. Úgy tűnik a városon lakó elitek állásfoglalásukban határozottabbak: minden egyes kategóriában a városi lakosság felülreprezentált, csupán a „döntetlenek” közt magasabb a falun vagy községközpontban lakók aránya.

 

 SHAPE  \* MERGEFORMAT

0%

20%

40%

60%

80%

100%

nem valószínű

esetleg valószínű

igen is meg nem is

valószínű

nagyon valószínű

város

falu

2. Ábra: Relatív gyakoriságok a kérdés kapcsán lakhely szerint

 

A térség kulturális értékeinek fennmaradását, megőrízhetőségét valószínűtlennek gondolók körében valamivel magasabban reprezentáltak a fiatalok. Tehát mondhatjuk, hogy a középkorú és idősebb korosztályhoz tartozó elitek inkább hisznek a térség kulturális értékeinek fenntarthatóságában.

 

 

Inkább valószínűtlen

 

3. Ábra: A kevésbé és nem valószínű válaszokat adók csoportjának életkor szerinti összetétele

 

 

 

Inkább valószínű

 

4. Ábra: A valószínű és nagyon valószínű válaszokat adók csoportjának életkor szerinti összetétele


Akik úgy gondolják, hogy a térség kulturális értékei meg fognak őrződni, azok robotképét nagyvonalakban vázolhatjuk: városi 40 év fölötti a technokrata vagy vállalkozó. Akik ebben a legkevésbé hisznek, azok városi 40 évnél fiatalabb adminisztratív elithez tartozók.

 

A jelképek, ünnepek fontosságáról

 

Ezen kérdés megfogalmazásakor nem tudhatjuk, hogy pontosan melyek azok a jelképek, ünnepek, amelyek elsőre eszükbe jutottak a megkérdezetteknek. Nem tudhatjuk, hogy a tárgyi kultúra motívumaira, vagy a falunapokra, vagy a vallási ünnepekre gondolva válaszolták meg a kérdést. Tény, hogy nagyon sok mindenre gondolhattak. A válaszok is éppen ezért kizárólag egy tág keretben értelmezhetők.

   

Település típusa

 

   

Városon lakók

Falun lakók

Átlagosan

A jelképek, ünnepek tartósan nem valószínű

4,7%

5,9%

5,4%

fontosak maradnak esetleg valószínű

7,0%

4,7%

5,7%

  igen is meg nem is

20,2%

13,0%

16,1%

  valószínű

26,0%

21,8%

23,6%

  nagyon valószínű

42,2%

54,6%

49,2%

 

3. Tábla: Kereszttábala: kérdéssel kapcsolatos vélemények lakhely szerinti bontásban

 

A jelképek és ünnepek hosszú távú fennmaradását a falun élő 40-50 éves oktatás-kultúrában dolgozó, vagy technokrata falun élő elit valószínűsíti inkább. És a fiatalabb, főleg adminisztrációs szférában dolgozók vannak meggyőződve ennek ellenkezőjéről.

 

Akik szerint

 

 

Valószínű

nem valószínű

 

40-nél fiatalabbak

46,62%

49,25%

 

40-50 évesek

72,33%

19,40%

 

50 évnél idősebbek

28,04%

31,34%

 

 

 

 

 

4. Tábla: Kereszttábala: kérdéssel kapcsolatos vélemények életkor szerinti bontásban

 

 

 

 

 

 

 

 

Fennmaradó kulturális értékvilág

 

A fenti két kérdés kapcsán további elemzés alá vetettük azok csoportját, akik valószínűnek, illetve nagyon valószínűnek gondolják a kulturális értékek megőrződését, illetve a jelképek, ünnepek fennmaradását. Megnéztük, hogy azon személyek, akik határozottan valószínűsítik így a kulturális értkékek megőrzését, mint a jelképek és ünnepek fennmaradását, azok egy sor más kérdésben is az összpopulációhoz képest többnyire tendenciaszerűen eltérő válaszokat adtak. Tehát tetten érhető egyfajta jövővízió, ami általánosnak mondható. A kulturális kérdésekben megfogalmazott válaszok összefüggésben vannak más kérdésre adott válaszokkal, és körvonalazható egyfajta koherens jövőkép ezen elitek véleményében. Amit – mondjunk ki – egy jelentős optimizmus is jellemez.

    nem valószínű esetleg valószínű igen is, nem is valószínű nagyon valószínű
a migráció közepes szinten állandósul, s nem fogja elnéptelenedéssel fenyegetni a térséget kulturális értékek megőrzését valószínűsítők

17

14

18

21

30

jelképek, ünnekep fontosságának fennmaradását valószínűsítők

17

14

19

21

29

Teljes mintában

17

17

20

21

25

a média és az internet fogja hordozni a “kultúrát”  kulturális értékek megőrzését valószínűsítők

25

14

17

17

27

jelképek, ünnekep fontosságának fennmaradását valószínűsítők

21

14

18

17

30

Teljes mintában

19

13

18

20

30

a növekvő turizmus “koptatja” a környezeti értékeket  kulturális értékek megőrzését valószínűsítők

42

16

13

15

14

jelképek, ünnekep fontosságának fennmaradását valószínűsítők

41

15

14

15

16

Teljes mintában

37

17

14

16

16

a vidéki, természeti környezet az életminőség fontos összetevője lesz  kulturális értékek megőrzését valószínűsítők

6

5

15

24

50

jelképek, ünnekep fontosságának fennmaradását valószínűsítők

8

5

15

24

48

Teljes mintában

8

8

17

25

42

a térség lakosság mindig átélte a nehéz időket, továbbra is ez a magatartás lesz a meghatározó kulturális értékek megőrzését valószínűsítők

6

6

13

27

48

jelképek, ünnekep fontosságának fennmaradását valószínűsítők

7

5

15

25

48

Teljes mintában

8

7

16

26

43

5. Tábla: A két alapkérdéssel kalcsolatba hozható kérdések – Százalékos megoszlások összehasonlítása

 

 

 

Ha a fenti táblázatot alaposan szemügyre vesszük láthatjuk, hogy azok, akik a kulturális értékek megőrzését látják valószínűnek a Székelyföld jövője kapcsán, azok egy sor más kérdésben is markánsabban foglalnak állást egy pozitívabb jövőképet illetően.

Nézzük az első problémakört: a migrációt. Míg a megkérdezettek átlagosan egynegyede gondolja azt, hogy nagyon valószínű, hogy a migráció jelensége stabilizálódni fog, s nem fenyegeti elnéptelenedés a térséget, addig a kulturális értékek megőrzését és a jelképek, ünnepek fontosságát valószínűsítők körében jelentősen magasabb ez a válaszarány.

Illetve a média és internet kultúrájának teljes térhódítása kapcsán: míg általában véve a válaszadók 19% ezt egyáltalán nem gondolja valószínűnek, addig a kulturális értékek megőrizhetőségét és fenntarthatóságát valószínűsítők 25% gondolja ezt kizártnak.

Azt mondhatjuk tehát, hogy egy hangsúlyos optimizmus rajzolható ki a nagyító alá vett két kérdés válaszadóinak jövőkép-elemzése során. Egy pozitív hangvétel, ami – annak ellenére, hogy nem a legfiatalabbak, és nem hangsúlyosan csak városiak által pormovált, de amely következetesen, koherensen átgondolt térségi gondolkodásmódot tükröz.

 

 

Felhasznált szakirodalom:

 

Biró A. Zoltán

2008 TÉRSÉGI ELITEK – TÉRSÉGI JÖVŐKÉP. In. Biró A. Zoltán (szerk.) SZÉKELYFÖLDI JŐVŐKÉPEK – TÉRSÉGI FEJLESZTÉSPOLITIKA. Alutus Kiadó, Csíkszereda.

2006 Vidéki térség: illúzió vagy esély? Pro-Print Kiadó, Csíkszereda.

Biró A. Zoltán – Gergely Orsolya – Kiss Adél – Oszváth-Berényi Hajnal.

2008 Székelyföld: elitek és jövőképek. Térség 2008/2.

Ferencz Angéla

2007 Kulturális értékek és jövőkép. In. Biró A. Zoltán (szerk.) Székelyföldi elitek jövőképe. Alutus Kiadó, Csíkszereda. pp.

 

 

Vélemény?

Egy Kovászna megyei község kulturális értékei és hasznosítási lehetőségei

Köllő Tímea

Egy Kovászna megyei község kulturális értékei és hasznosítási lehetőségei

 

 

Bevezető

A Sapientia EMTE Vidékfejlesztési és Szaktanácsadási Központja Bölön község Polgármesteri Hivatalának felkérésére a 2007-es évben készítette el a község integrált településfejlesztési stratégiáját a 2007-2013-as tervezési időszakra vonatkozóan. Az integrált szemléletet követő stratégiai tervezés célja a valós helyzetkép feltárása, továbbá a község célkitűzéseinek stratégiai keretbe való foglalása volt, törekedve a helyiek minél magasabb fokú társadalmi részvételére. Bölön község fejlesztési stratégiájának elkészítése során a Sapientia Egyetem Vidékfejlesztési és Szaktanácsadási Központjának munkatársai arra törekedtek, hogy a stratégia elkészülése során figyelembe vegyék a helyi igényeket. Arra törekedtek, hogy folyamatosan konzultáljanak a helyi fejlesztésben érdekeltek csoportjaival, biztosítva a stratégia szakmaiságát, a helyi elképzeléseket szakértői javaslatokkal egészítve ki. A szakértői munka fontos részét képezte a községi stratégia célkitűzéseinek összehangolása a térségi, a regionális, az országos és a nemzetközi fejlesztési dokumentumokkal.

Az elkészült fejlesztési stratégia számos terület alapos vizsgálatára terjedt ki. Ebben a tanulmányban a község épített örökségének és kulturális életének bemutatását, illetve ezek kultúragazdasági hasznosítására vonatkozó célkitűzéseit emeltük ki. A tanulmány első része a község épített örökségének, kulturális életének helyzetképét tárja fel. Az ezt követő részben a helyi célkitűzések és szakértői javaslatok bemutatására kerül sor.

 

  1. 1.     Bölön község kulturális helyzetképe

A község épített öröksége

Bölön község arculatának formálásában a szász hagyományokat őrző lakókörnyezet mellett a műemlék épületek sokasága és karaktere játszik szerepet. A Bölönpatak településen felépült házak jellemző többsége is továbbviszi a szász építkezésre jellemző formavilág bizonyos elemeit, de itt már megfigyelhetjük a modern építkezési stílusjegyek megjelenését mind a forma-, mind a színvilág tekintetében.

A község épített örökségének elemzése során kiemelt fontossággal bírnak a műemlék épületek és az építészeti értéket képező épületek. Az alábbiakban bemutatott kulturális értékkel bíró műemlék épületek főként a község központi terét gazdagítják:

  • A központi tér egyik legjellegezetesebb műemléképületét képezi az unitárius templom és az azt körülvevő védőtornyos vár a XVI. századból. A templom egy neoromán és bizánci építészeti elemeket őrző monumentális érték. A korábban ezen a helyen álló templomot a XIII. században román stílusban építették, majd gótikus stílusban építették át a XV-XVI. század fordulóján.
  • A várfal keleti szélétől nem messze találjuk az 1712-ben épült református templomot, mely jelenleg felújítás alatt áll.
  • A református templom 1722-ben készített kőszószékét a kor remekműveként tartották számon.
  • A bölöni ortodox egyház Tana utcai temploma 1774-ben épült Nagyboldogasszony tiszteletére, amelyet nemrégiben restauráltak. A műemlék jellegű épületek tehát a község lakosságának felekezeti sokszínűségéről is tanúskodnak.
  • A műemlék épületek sorát gazdagítja továbbá négy lakóház: az alszegi Dónáth- és Rácz kúriák, a Nagy- Tana féle lakóház, illetve Bölöni Farkas Sándor szülőháza.
  • A hivatalosan is műemlékké nyilvánított épületek mellett meg kell említenünk az építészeti értékkel bíró óvoda és az 1876-ban épült iskola épületeit, illetve az egykori katonai határőr laktanya épületét, amelyben jelenleg a községi könyvtár és múzeum működik. Látványosságként meg kell említenünk az 1937–1946 között épült új, bizánci kupolás templomot.

A műemlék jellegű épületek jelentős része a közelmúltban rehabilitációs munkálatokon esett át, viszont számos műemlék jellegű épület jelentős anyagi vonzattal bíró rehabilitációra vár. Ahhoz azonban, hogy az épített környezetet a község egyik legfontosabb értékeként jeleníthessük meg és a községi marketing részévé tegyük, szigorú szabályozások meghozatala szükséges mind a lakóépületek, mind pedig a műemlék épületek építésének, átalakításának tekintetében.

 

 

A község kulturális élete

A község kulturális életének fejlődéséhez és sokszínűségének alakításához nagyban hozzájárulnak az egyházi ünnepek és rendezvények. A község kulturális életének sokszínűvé tételében, a községi rendezvények megszervezésében nagy szerepet játszanak az alábbi csoportosulások, intézmények:

ü  Polgármesteri Hivatal

ü  Bölöni Ifjúsági és Kulturális Egyesület

ü  Ifjúsági Szolgáltató Iroda

ü  Bölöni Cserkészcsapat

ü  Kék Virág Néptáncegyüttes

ü  Nőegyletek

ü  Iskolák

ü  Diakónia

ü  Egyházak

ü  Bölöni Állattartók Egyesülete

ü  Bölöni Sportegyesület

ü  Önkéntes Tűzoltó Alakulat

A kulturális élet szervezésében és a kulturális sokszínűség megteremtésében kiemelten nagy szerepet játszottak az egyházi ünnepek és rendezvények. A községet a nagyszámú unitárius felekezetű közösség miatt az unitáriusok Rómájaként is emlegették. A község kulturális sokszínűségét a román, magyar és roma etnikumok egymás mellett élése, és ebből fakadóan felekezeti diverzifikáltsága is jellemzi.

A közösség kulturális életének színesítésében nagy szerepet kapnak az egyházi kezdeményezések, hiszen a közösség minél szélesebb rétegét igyekeznek megszólítani. A református egyház keretein belül ökumenikus kórus működik, továbbá a lelkész kezdeményezésének eredményeként létrejött a Parázs gyermek és ifjúsági táncegyüttes. Mind a református, mind pedig az unitárius egyházak keretein belül Nőegyletek működnek. A Polgármesteri Hivatal keretein belül pedig Polgári Nőegylet működik. Találkozóikat főként a téli időszakban szervezik, rendszeresen meghívottakkal.

A község kulturális és közösségi életében kiemelt szerepük van az Ifjúsági Szolgáltató Iroda kezdeményezéseinek. A 2006-os évben a Bölöni Ifjak és a Bölöni Farkas Sándor Alapítvány képviselték Bölönt a Kovászna Megye Tanácsa által meghirdetett versenyen, ahol a község ifjai a nagytelepülések kategóriájában elnyerték a Legfiatalosabb település címet. Ennek eredményeként az ifjúsági szervezet 3 évre szóló szerződést kötött a Kovászna Megyei Művelődési Központtal az Ifjúsági Szolgáltató Iroda működtetésére. Az Ifjúsági Szolgáltató Iroda munkatársai számos ifjúsági, kulturális programot kezdeményeznek és karolnak fel. 2007-ben első alkalommal szervezték meg az ifjúsági gyermektábort, nagyszámú helybéli gyerek részvételével. Tevékenységeik közé tartozik a Húsvéti játszóház megszervezése, ahol 5 napon keresztül a gyermekek számára tartanak főként kézműves foglalkozásokat. Ennek a kezdeményezésnek a sikerét bizonyítja, hogy a Húsvéti időszakban naponta körülbelül 30 gyermek vesz részt a foglalkozásokon. Az iroda kezdeményezése nyomán elindították a magyar nyelv játékos tanítását kezdő és haladó szinten roma gyermekek számára, amely iránt szintén nagy érdeklődés mutatkozott. Ezeknek a tevékenységeknek a megszervezésében és lebonyolításában az irodával szorosan együttműködik az iskola, az egyházak és a helyi Polgármesteri Hivatal.

A községi kulturális élet átgondoltságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Bölön község minden évben előre elkészített és az érdekeltekkel egyeztetett kulturális eseménynaptárral rendelkezik. A legtöbb embert megmozgató rendszeres programok között kell megemlítenünk a Bölöni Napokat, amelynek megrendezésére mindig május végén kerül sor. Bölön községben máig élő néphagyományként tartják számon a farsangolást és az azzal egybekapcsolt legényavatás ünnepségét. Minden évben az élő hagyományokhoz híven a 18. életévüket betöltött fiatal legények szervezik meg a farsangot. Szintén jelentős számú látogatót és résztvevőt vonz a településre a Nyári Ifjúsági Fesztivál, amelyet augusztus végén rendeznek meg 2000 óta. A 2002-es évtől kezdődően rendszeresen megszervezésre kerül az Erdővidéki Gyermektalálkozó, amely kezdeményezés sikere rámutat a községnek a térségi kulturális élet szervezésében játszott szerepére. A községben minden évben megünneplik az Anyák Napját, a Föld Napját, megszervezik a Húsvéti Játszóházat, a Költészet Napját, a Víz világnapját, Nőnapi Ünnepélyt tartanak az iskolákban és még számos más, közösséget megszólító és aktivizáló hatású eseményt találunk a kulturális eseménynaptárban.

A néptáncok ápolásában és továbbadásában játszik nagy szerepet a Kék Virág Együttes, amely a 2002-es évtől működik jogilag bejegyzett szervezetként. A néptánccsoport fő támogatója a Bölöni Farkas Sándor Alapítvány. A tánccsoport tevékenysége a népi és modern táncok oktatásában ölt formát, rendszeresen fellépnek helyi, megyei, országos rendezvényeken, fesztiválokon.

A községi könyvtár 1958 óta működik. Jelenleg az egykori huszár laktanya épületében kapott helyet. A könyvtár könyvállománya körülbelül 6000 kötetből áll, továbbá 3 számítógép áll rendelkezésre. Van lehetőség a helyben való tájékozódásra is, hiszen a könyvtár körülbelül 10-12 személy befogadására alkalmas olvasóteremmel rendelkezik. A könyvtárnak 250 bejegyzett olvasója van, naponta mintegy 25 személy fordul meg a könyvtárban, főként fiatalok. A legnagyobb érdeklődést az internetes tájékozódási lehetőség jelenti a fiatalok számára. A könyvtár épületében a bölöniek adományából hozott létre a helyi könyvtáros egy falumúzeumot, ahol a falusi lakberendezési cikkek, az életvitelhez kapcsolódó tárgyak, öltözékek vannak kiállítva. A könyvtár esetében a hiányosságok között kell megemlítenünk a könyvállomány elavultságát, továbbá az épület nyílászáróinak és a bútorzat nem megfelelő voltát. A tudásalapú társadalom pályázatának köszönhetően a könyvtárban is létre fognak hozni egy számítógépekkel felszerelt és internet hozzáféréssel rendelkező információs pontot.

A község lakossága a kézműves hagyományok fenntartásában is jelentős szerepet vállal, hiszen jelenleg is művelik a szövést, fonást, a fafaragást. A községben egy fafaragó mester kezdeményezésére létrejött egy általános iskolásokból álló csoport, akik dísztárgyak, kopjafák készítését tanulják meg, értékesítve az általuk elkészített termékeket.

Bölön községben számos olyan kezdeményezést találunk, amely a történelmi és kulturális értékek megőrzését, ápolását és továbbadását hivatott szolgálni, ezáltal élénkítve a közösségi életet. A község kulturális kezdeményezéseinek, rendezvényeinek kiemelt pozitívuma, hogy a helyi szintű kezdeményezések olykor igyekeznek térségi érdekeltségre is szert tenni. Bölön község kulturális szerveződését, tevékenységeit, rendezvényeinek sokaságát térségi szinten is egyedülállónak tekinthetjük. Így akár azt is megkockáztathatjuk, hogy Bölön község kulturális rendezvényei számot tarthatnak térségi szintű érdeklődésre, illetőleg törekedniük kell a térségi kulturális élet szervezésében való kiemelkedésre. Ez annál is inkább hangsúlyozandó, mivel a helyi és térségi kulturális élet szervezése és milyensége a lokális identitás alakítási folyamatokban kiemelt fontossággal bír. Ahhoz azonban, hogy a község kulturális rendezvényei, hagyományainak bemutatása és ápolása révén térségi szinten ki tudjon emelkedni, mind a helyi vezetés, mind pedig a lakosság részéről, intézmények, civil szervezetek részéről érkező támogatásra szükség van.

 

  1. 2.     A kulturális értékek hasznosítására vonatkozó javaslatok

Az épített örökség menedzsmentje

A község kulturális értékkel bíró épített örökségére vonatkozó intézkedések célja hozzájárulni a község építészeti értékeinek védelméhez, hatékony menedzsmentjéhez és e révén kultúragazdasági hasznosíthatóságának elősegítéséhez. Ennek érdekében számos intézkedés meghozatalára van szükség mind a lakókörnyezet kialakítására, mind pedig a műemlékek kezelésére és hasznosítására vonatkozóan. Ezeket a szabályozásokat Bölön község Helyi Tanácsának kell meghoznia, összhangban az épített örökségre és a műemlékvédelmi törvényre vonatkozó jogszabályokkal, továbbá a község 2007-2013-as időszakra vonatkozó integrált fejlesztési stratégiai iránymutatásainak megfelelően.

Az épített örökségvédelemnek magában kell foglalnia:

  • a műemlék épületek rehabilitációját
  • a kulturális értéket képező lakóépületek sajátosságainak megőrzését és szabályozását.

Ahhoz azonban, hogy a község vagy egyes településrészek jövőbeni arculatát kultúragazdasági szempontból értékesíteni lehessen, szükség van az átgondolt és tudatos arculattervezésre és arculatteremtésre. Bölön község esetében is a község lakókörnyezetének és középületeinek tudatos, átgondolt megtervezésére, és amennyiben szükséges áttervezésére van szükség. A szász hagyományokat őrző jegyek követése a lakóházak és az udvarok kialakításában mindenképp továbbra is szerepet kell játsszon a települési arculatban. Annak érdekében, hogy Bölön községben tudatossá tegyük a települési arculatról való gondolkodást és az arculatalakítást, szükség van a lakosság minél mélyebb involválására. A lakosság involválása a településkép, az arculat tudatos tervezésébe és megteremtésébe olyan folyamat, amelyet különböző programok elindítása, pozitív példák bemutatása ösztönözhet. A lakosság bevonása ebbe a folyamatba nehézkes, ugyanakkor a siker elengedhetetlen feltétele.

Az épített örökség védelme és a települési arculat tudatos tervezése érdekében az alábbi intézkedések javasoltak:

  1. A.    A műemlék épületek és a műemlék jelleggel bíró építkezések kultúragazdasági hasznosítása

a)      A lakóépületekre jellemző kulturális és történelmi értékkel bíró elemek felleltározása

b)      A lakóépület állomány állapotának feltérképezése és épület rehabilitációs programok kidolgozása, ehhez források keresése

c)      A lakosság bevonása a települési arculat védelmébe, tudatos tervezésének folyamatába. A lakosság számára pozitív arculatteremtési gyakorlatok bemutatása, ezek hasznának és fontosságának bemutatása. Ennek eredményeként helyi szinten arculatteremtő és arculatmegőrző programok kezdeményezése a lakosság bevonásával

d)     A műemlék épületek folyamatos rehabilitációja és kultúragazdasági hasznosítása

e)      Az unitárius templomot körülvevő várfalon belül várszínház kialakítása és ehhez kapcsolódóan rendezvénysorozatok kínálatának kialakítása. Ennek egyaránt lenne helyi közösséget mozgató szerepe és turisztikai szempontú hasznosíthatósága is

f)       Az épített örökség védelme és rehabilitációja ki kell terjedjen a kulturális infrastruktúra állapotának javítására, illetve új épületekkel való bővítésére (pl. új kultúrotthon a községközpontban, ifjúság számára rendelkezésre álló infrastruktúra, rendezvény terem kialakítására, stb.)

g)      A falumúzeum eszköztárának gyarapítása, az összegyűjtött kiállítási tárgyak állagának megőrzése

h)      Az épített örökség védelmét, rehabilitációját célzó helyi, térségi szintű programok kezdeményezése.

 

A községi kulturális élet fejlesztése

A községben lezajlott stratégiaalkotási folyamat eredményei azt támasztják alá, hogy a kulturális élet szervezésével foglalkozó intézmények, személyek a község kulturális és közösségi életének fejlesztését a hagyományok ápolása és átadása, helyi és térségi érdekeltségű rendezvények szervezése révén tervszerűsítik, törekedve a lakosság minél nagyobb mértékű bevonására. A kulturális programok szervezése, színesítése, a hagyományokra, népszokásokra való alapozás nagyban hozzájárulhat a község, eddigiekben kis mértékben kiaknázott, kulturális értékeinek kultúragazdasági hasznosításához. A hagyományok, népszokások továbbélése és ezen tevékenységeknek a turizmussal való összekapcsolása a turisztikai szolgáltatáskínálat részét képezheti. A község kulturális életének sokszínűvé tételéhez, a helyben élő lakosság kulturális igényeinek kielégítése, továbbá ezen értékek kultúragazdasági hasznosíthatósága érdekében az alábbi intézkedések javasoltak:

a)      A kulturális tevékenységet folytató szervezetek tevékenységének fokozása, támogatása: úgymint az Ifjúsági Szolgáltató Iroda tevékenységének serkentése, támogatása, a Nőgyletek, Néptánccsoportok fenntartása. A helyi szintű kulturális élet fellendítése érdekében lényeges a kulturális szervezetek, helyi intézmények szoros együttműködésének kialakítása.

b)      A hagyományőrző kezdeményezések támogatása, úgymint a fafaragás, szövés, fonás, a roma lakosság kézműves tudásának gazdasági hasznosítása. A fafaragással foglalkozó csoportnak a tevékenység gyakorlásához szükséges feltételek megteremtése, az elkészített termékek értékesítésének megszervezése. A fafaragás terén kiemelt fontossággal bírhat az egyedi kopjafák készítése. A roma lakosság által ismert és készített kézműves termékek előállításához szükséges feltételrendszer kialakítása, ezek értékesítési hálózatának kiépítése. A kézműves hagyományok továbbélése szempontjából lényeges a hagyományos mesterségeket, technikákat ismerő emberek felkutatása és tudásuk rögzítése, illetve átadása a fiatalabbak számára.

c)      A helyi szintű kulturális eseményprogramok bővítése, a lakosság minél szélesebb rétegének bevonása révén. A helyi közösséget formáló és alakító rendezvények, amelyek kiterjed bizonyos kiemelt csoportokra, mint például az idősek napja rendezvények, ifjúsági tevékenységek továbbfejlesztése, továbbá a roma népesség számára programok kidolgozása, a kulturális sokszínűség értékként való kezelése, stb. A helyi szintű éves kulturális eseményprogram térségi szintű összehangolása, a helyi szintű rendezvények térségi szintre való emelése, térségi vonzatának erősítése.

d)     A helyi kulturális tevékenységet folytató szervezetek forrásbevonási képességének növelése, továbbá a kulturális tevékenységgel foglalkozó csoportok formalizálása, hivatalos bejegyeztetése.

e)      A községben fellelhető gasztronómiai különlegességek gyűjteményének elkészítése és involválása a helyi vendéglátó-ipar kínálatába.

 

A helyi elképzeléseken alapuló és a szakértők által kidolgozott stratégiai célkitűzések nagy igénnyel lépnek fel a község épített örökségének, hagyományainak, sajátos kulturális eseményeinek kultúragazdasági hasznosítása tekintetében. A hagyományokra alapuló kulturális rendezvények, kezdeményezések a szűkebben értelmezett térségben sikeresnek mondhatóak, azonban ezeknek a kultúragazdasági hasznosíthatósága megkívánja a minél szélesebb körű érdekeltség kialakítását. Mind az épített örökség védelmében, mind pedig a hagyományok ápolásában és átadásában, továbbá ezek kultúragazdasági hasznosításában nagy szerep és kötelezettség hárul a községben működő kulturális tevékenységet folytató szervezetekre és intézményekre. Bölön község helyi kulturális erőforrásainak hasznosítása azonban feltételezi a helyi és térségi turisztikai szolgáltatások kialakítását, vendéglátó-ipari, elsősorban falusi turizmussal foglalkozó vállalkozások létrejöttét, továbbá a községi szintű tudatos marketingtevékenységet.

 

Vélemény?

Térség és imázs

Kiss Adél

 

Térség és imázs

 

 

Az arculat kialakításának fontossága – legyen szó egy szervezet, egy vállalkozás, egy település vagy éppen egy térség arculatáról – ma már nem szorul indoklásra. Annál többet kell beszélnünk azokról a gyakorlatokról, technikákról és eredményekről amelyek az arculatteremtés folyamatához kapcsolódnak. Azért is, mert az arculat kialakítása egyidőben jelent egy komplex feladatot, amelyet a sikeres működés, elismerés/elismertség és fejlesztés érdekében meg kell oldani; egy célt, amelyet meg szeretnénk valósítani, ezért szükség esetén újra és újra fogalmazzuk azt; egy értéket, amelyet teremtünk magunknak és magunkról a szűkebb vagy tágabb környezetünk számára. Az arculat tervezés, kialakítás és fenntartás továbbá ma már mint szükséglet is értelmezhető, a versenyképesség kérdésében a településeknek, térségeknek, helyi közösségeknek éppoly fontos a megmutatkozás, mint az egyes szervezetek, vállalkozások számára. Erre a megmutatkozásra különböző lehetőségeket, formákat választhatunk, ma már széles eszköztár áll rendelkezésre, s immár térségünkben is elérhető, igénybe vehető az arculat kialakításához szükséges szakmai tudás. Mégis gyakran tapasztalhatunk korlátokat, nehézségeket az imázs építésével és fenntartásával kapcsolatos gyakorlatokban. Ennek oka lehet a szakismeret és a gyakorlat hiánya, de vannak sajátos, a térségre jellemző belső okok is. Ezek a belső okok lehetnek olyan térségi kulturális modellek is, amelyek a maguk során az arculatalakítás ellenében hatnak. Ennek egyik jellegzetes példája a következő: a székelyföldi térségben még mindig jelentős szerepet játszanak azok az erős helyi közösségek, amelyekben a domináns helyi közösségi tudás alkot és forgalmaz „képet” az egyénről, a közösség egészéről vagy egyes eseményeiről. Az ilyen lokális kontextus pedig nem támogatja, nem ösztönzi az újabb és újabb megmutatkozási, arculat teremtési kísérleteket. Akár azt is mondhatnánk, hogy az erős közösségi identitással rendelkező településeken az arculat teremtés „nem egyéni hatáskör” és nem egyéni igény. Okkal feltételezhetjük, hogy egész sor helyi intézmény, szervezet és kezdeményezés is ösztönösen átvette/átveszi ezt a magatartás, és a mai kor kihívásai ellenére is többé-kevésbé megőrzi az arculatépítés „helyi hagyományait”.

Az aktuális gyakorlat azt mutatja, hogy az arculatépítés újszerűsége, a korlátozott mértékű szakmai tudás és a korlátozó szerepű kulturális modelleke ellenére is több pontszerű sikeres kísérlet van a térségi imázs alakítása terén. Ugyanakkor pozitív ténynek számít, hogy a téma többé-kevésbé napirenden van mind a térségi közéleti szereplők körében, mind pedig a szakma képviselői körében. Ezekre a pozitív jelekre próbált ráerősíteni a térségi Foresight vizsgálat is azzal, hogy a térségi jövőkép alakulását vizsgáló kutatásba bevette a térségi és a lokális imázs várható alakulásával kapcsolatos kérdéseket is. A Delphi módszerrel végzett adatfelvétel révén azt kívántuk feltérképezni, hogy mely tendenciáknak adnak nagyobb valószínűséget a megkérdezett hangadó csoportok, a térségi imázs várható alakulásával kapcsolatosan mely folyamatok bizonyulnak majd dominánsnak a jövőben. A következőkben „A térségi imázs alakulása” című kérdésblokkban megfogalmazott állításaink közül kettőt elemezünk részletesebben.

 

 1.

Miközben a térségi elitek nagyobb része úgy véli, hogy a Székelyföld a jövőben a külvilág számára ismertebbé válik – és nem csak mint etnikai skanzen, hanem mint élő entitás lesz ismert, ebben a folyamatban – úgy tűnik – a reklám és a web is szerepet játszik majd. A kutatás egyik kijelentése ez utóbbi tényezőre irányult: „A reklám, a web révén a térségről alkotott pozitív kép erőteljesen megerősödik.” A válaszok alapján – általában véve – azt mondhatjuk, hogy nagy mértékű konszenzus tapasztalható az elitek körében a kijelentés kapcsán. Kétharmaduk úgy véli, hogy ezek a reklám és marketing eszközök nagy mértékben hozzájárulhatnak a térségi adottságok népszerűsítéséhez, és e révén ahhoz is, hogy a térségről elsősorban pozitív képet alkosson/alkothasson a külvilág. Alig kéttized azok aránya, akik bizonytalanok ebben a kérdésben és inkább az „igen is, nem is” választ adják, és ugyancsak kéttized körüli a „negatívan” vélekedők aránya.

 

A kijelentés kapcsán adott válaszokat a foglalkozási csoportok, a településtípus illetve a korcsoportok szerint bontásban is elemeztük. Ez alapján az egyes foglalkozási csoportok véleményét tekintve azt látjuk, hogy az adminisztratív elit például nagy mértékben bizonyos és határozott ebben a kérdésben, ők azok, akik leginkább valószínűsítik a reklám és web szerepét a térségi imázsépítésben. A technokrata és vállalkozó elit a magas értékű „nagyon valószínű” válaszával „lóg ki a sorból”, és a humán elit is – talán mérsékeltebben, de – pozitívan vélekedik ebben a kérdésben.

 

1. A reklám, a web révén a térségről alkotott pozitív kép erőteljesen megerősödik
(valószínűség foglalkozási terület szerint)


 A korcsoportok szerinti bontásban vizsgálva – mint sok más kérdés kapcsán – itt is tapasztalható a fiatalok „visszafogottsága” az idősebb korcsoport „határozott” vélemény-nyilvánítása mellett. Ugyan az egyes korcsoportok többnyire egyöntetűen vélekednek a reklám, web potenciális szerepe/hatása kapcsán, a 40 év alattiak nagyobb arányban a „valószínű” választ adják és kevesebb a „nagyon valószínű” vélekedés, miközben az 50 év felettiek jelentős százalékban választják a „nagyon valószínű” válaszlehetőséget.

 

2. A reklám, a web révén a térségről alkotott pozitív kép erőteljesen megerősödik (valószínűség korcsoportok szerint)


A településtípus szerint vizsgálva az eredményeket azt látjuk, hogy nincs jelentősebb véleménykülönbség a vidéki és városi elitek között ebben a kérdésben. Annak ellenére, hogy a székelyföldi térségben a vidék kapcsán előfordulnak témák, melyek kapcsán gyakran elmarasztalóan szólunk a rurális társadalmi szereplőkről, ebben a vizsgált kijelentésben úgy tűnik, a vidéki elitek is tudják, ismerik, látják a reklám és web nyújtotta lehetőségeket és annak térségi hasznosíthatóságát.

 

3. A reklám, a web révén a térségről alkotott pozitív kép erőteljesen megerősödik (valószínűség településtípusok szerint)


Egyértelműen pozitív hatású lenne, amennyiben a reklám és a web nyújtotta lehetőségek ismerete és használata révén erősíteni tudnák a térség szereplői a Székelyföld kapcsán a külvilágban kialakuló pozitív képet. Erre természetesen az elitek véleménye alapján következtettünk. Nagyon egyértelműek ezek a válaszok, a foglalkozási csoportok, a korcsoportok, a településtípus szerinti válaszok mind ezt jelzik. Szemléltetésként az alábbi ábra szolgál.

 

4. A reklám, a web révén a térségről alkotott pozitív kép erőteljesen megerősödik
(negatív-pozitív hatás foglalkozási terület szerint)

 

2.

 „Az egyes sikeres települések lesznek ismertebbek és nem a térség egésze” – az erre a kijelentésre adott reakciókkal foglalkozunk elemzésünk további részében. A kapott válaszok alapján azt mondhatjuk, hogy ezzel a feltételezéssel alapvetően egyetértenek a térségi elitek. Ez azt vetíti előre, hogy a vizsgált elit csoport inkább gondolkodik lokális léptékben, és sokkal inkább lát imázsépítési lehetőséget az egyes székelyföldi települések vonatkozásában, kevésbé a térség egészére vetítve.

 

A korábbiakhoz hasonló módon lebontva is elemeztük a kérdésre adott válaszokat. Ezek – a korcsoportok szerinti bontásban – azt jelzik számunkra, hogy a kijelentés illetve folyamat kapcsán az adminisztratív elit inkább bizonytalan az elitek más csoportjaihoz viszonyítva, miközben legkevésbé jellemző ez a magatartás a technokraták csoportjára. Ez utóbbi ugyanakkor a legnagyobb mértékben tartja valószínűnek, hogy a jövőben az egyes térségek válnak ismertté, és kevésbé a térség egésze. Ezektől a kisebb véleménykülönbségektől eltekintve – összességében véve – konszenzus van ebben a kérdésben is a székelyföldi elitek körében.

 

5. Az egyes sikeres települések lesznek ismertebbek és nem a térség egésze
(valószínűség foglalkozási terület szerint)

 

A korcsoportok tekintetében vizsgálva ezt a kérdést elsőként azt láthatjuk, hogy a fiatalabbak a határozatlanabbak ebben a kérdésben, a másik csoportokhoz viszonyítva jelentősebb az „igen is, nem is” választ adók száma/aránya, ugyanakkor ők a leginkább tartózkodóak is a „valószínű”, „nagyon valószínű” válaszok kapcsán, miközben a folyamatot valószínűsítők csoportjában nagyobb arányban a 40-50 év közöttiek és az 50 év felettiek vannak.

 

6. Az egyes sikeres települések lesznek ismertebbek és nem a térség egésze (valószínűség korcsoportok szerint)

            A településtípus szerinti elemzés nem mutat jelentősebb vélemény-különbségeket, A vidéki elitek – több más kérdéshez hasonlóan – határozottabb véleményeket fogalmaznak meg és nagyobb mértékben jelölik a „nagyon valószínű” választ a városi elit csoportokhoz viszonyítva. Egyébként alapjában véve megegyezik a vidéki és városi elit véleménye abban, hogy az egyes sikeres települések lesznek ismertebbek a térségben és nem a Székelyföld egésze.

 

7. Az egyes sikeres települések lesznek ismertebbek és nem a térség egésze (valószínűség településtípusok szerint)


Kérdés volt továbbá, hogy a fentebb jelzett folyamat pozitív vagy negatív hatású lesz-e a térségre nézve. Az eredmények alapján erre a kérdésre nem adható egyértelmű válasz, az elitek meglehetősen eltérő módon vélekednek. Az eredmények átlagértékeit tekintve a megkérdezettek fele „negatív”, „részben negatív” hatásnak véli, ha csak az egyes települések válnak ismertté, és nem a Székelyföld egésze, egynegyedük viszont nem tud dönteni ebben a kérdésben.

 

A foglalkozási csoportokat tekintve a negatív értékelést elsősorban a technokrata elit adja, a bizonytalanok csoportjában a humán elit a kiemelkedő. A technokraták és a vállalkozók azok, akik a legnagyobb arányban vélik „negatív hatás”-nak a jelzett folyamatot. A technokratákra ebben a kérdésben egyébként kevésbé bizonytalanok és sokkal inkább jeleznek egyértelmű vélekedéseket.

 

8. Az egyes sikeres települések lesznek ismertebbek és nem a térség egésze (negatív-pozitív hatás foglalkozási terület szerint)

 

A korcsoportok tekintetében ugyancsak vannak jelentős különbségek a hatás megítélésében. Talán ez az egyik, a leginkább differenciált vélekedéseket jelző ábránk a korcsoportok szerinti elemzésekben. A korábban is jelzett, a fiatalabb és idősebb elitekre vonatkozó magatartás-jellemzők itt is megtalálhatóak, továbbá a 40-50 év közöttiek „sajátos” állaspontjára is fény derül. Az alábbi ábra nagyon jól szemlélteti a differenciált véleményeket.

 

9. Az egyes sikeres települések lesznek ismertebbek és nem a térség egésze (negatív-pozitív hatás korcsoportok szerint)

 

* * *

 

A vizsgált adatok egyértelműen jelzik azt, hogy a térségi elitek a Székelyföld imázs megerősödésére számítanak, elsősorban a reklám és a webes megjelenítések révén. Ugyanakkor ehhez a várható folyamathoz egyértelműen pozitív hatást rendelnek. Ezek a vélemények egyfelől azt jelzik, hogy a térségi elitek ma már számolnak az olyan globalizációs hatások kiemelkedő szerepével, mint amilyen a reklám és a web alapú arculat teremtés egyre növekvő szerepe. Ez a vélekedés fontos támogatási tényezőt jelenthet mindazon kezdeményezések és programok számára, amelyek a térségi reklámhoz, különösen annak web alapú gazdagításához kapcsolódnak.

 

 

Nem ennyire egyértelműek az álláspontok a második kérdéskörrel kapcsolatban. E tekintetben azt látjuk, hogy a térségi elitek inkább a lokális arculatépítés növekvő szerepét és sikerét valószínűsítik a térségi arculatépítéssel szemben. Ugyanakkor ambivalens módon ítélik meg ennek a folyamatnak a térségre gyakorolt hatását. Nem alkotnak egységes véleményt abban a tekintetben, hogy a lokális vagy a térségi folyamatok közül melyik kellene inkább prioritást kapjon. Ez a dilemma ismételten jelzi azt a kérdést, amelyet a közéleti beszéd és a szakma is rendszeresen megkerül. Nevezetesen: milyen is ma a térségi identitás „állapota”. A kérdés szakmai szempontból sem mellékes, hiszen az arculatépítésnek ebből kellene kiindulnia. Az nyilvánvalóan látszik, hogy a lokális léptékű identitások és arculatok építése, épülése a térségben mintegy „magától értetődően” megy előre (legalábbis a települések nagyrészében), miközben a térségi identitás és a térségi arculat alakulása inkább csak nyilvánosan hangoztatott szlogen mintsem ténylegesen kitapintható folyamat.

 

 

 Forrás: Biró A. Zoltán és Olosz Szabolcs: Település-érték-fejlesztés, Státusz Kiadó, Csíkszereda, 2009

Vélemény?

Older Posts »